Büszkeség és balítélet

A 2005-ben készült film Jane Austen regényét dolgozza fel, aki, mint köztudott, a romantikus, 18. század végi történetek szakértője. Ellenállhatatlan bájjal és cselekménnyel képes az olvasót a könyvhöz láncolni, egyedül talán a kissé túlbonyolított nyelvezet, a már-már túl választékos kifejezésmód az, ami szokatlan lehet.
Ezt a stílust vitte filmre Joe Wright rendező. A film bő két órás, mégsem unjuk egyetlen percét sem. Elizabeth Bennet (akit Keira Knightley alakít) kedves vadsága és őszintesége, természetessége levesz a lábunkról – mintha csak egy mai fiatal hölgyről lenne szó, aki minden helyzetben kiáll véleménye mellett. A férfi főszereplő a jóképű Matthew Macfadyen, aki szomorkás, de elszánt tekintetével valószínűleg nem csak a filmbeli Lizzyt hódítja meg, hanem az összes nőnemű nézőt.
Aki olvasta a regényt, annak nem új a történet: szinte végig pontosan a könyv cselekménye mentén halad a forgatókönyv. Nem mintha a regényben nem lennének néhol humoros részek, a forgatókönyvíró azért igyekezett még több „ütős” poént belevinni a filmbe, hogy a szerelmes jelenetek mellett néha kacaghassunk is.
A történet a címhez méltóan azt boncolgatja, hogy mégis mi alapján ítélhetünk meg valakit, ha nem ismerjük. Ahogy pillanatnyilag viselkedik, amit mond, vagy a múltja, tettei alapján? Erre keresi a választ Elizabeth Bennet, akit négy lánytestvére mellett az anyja mindenáron férjhez akar adni. Amikor Mr. Bingley megjelenik frissen vásárolt nyári birtokán, a Bennet mama azonnal kap a „friss húsra”, és elkezdi az akciót. Bálok következnek, ahol Lizzy megismerkedik Bingley barátjával, Mr. Darcyval (M. Macfadyen), aki eleinte csakis gőgös arcát mutatja a lánynak és annak családjának is. Ám persze kiderül, hogy mindez „balítélet” volt.
Addig is Bingleyt megkapja Jane, a legidősebb Bennet lány, Darcy pedig elnyeri Elizabeth szerelmét.
A sztori persze nem ennyire egyszerű… meg kell nézni, megéri!