Filmek, amiket érdemes megnézni 1. – 2001-Űrodüsszeia (1968)

2007. 01. 03. | ajánló |

Vagy ott van utolsó alkotása, a Tágra zárt szemek, ami az erotikus-thriller kategóriába hozott be számos új elemet. Kubrick híres volt arról is, hogy előszeretettel váltogatta a műfajokat. Talán csak neki juthatott eszébe, hogy egy nagy sikerű háború-paródia (Dr. Strangelove) után belekezdjen egy monumentális science fiction megtervezésébe, a 2001 – Űrodüsszeiába.

A 2001 – Űrodüsszeia 1968-as bemutatóját számos probléma előzte meg. Érdekesség, hogy a forgatókönyvben az adott jelenet megírása, és leforgatása között mindössze néhány hét (ritkábban nap) telt el. Már a film lényegének kitalálása is hasra ütés-szerű volt. Kubrick felhívta az akkor már neves sci-fi írót Arthur C. Clarkot, hogy egy nagyszabású űrben játszódó filozofikus filmet tervez. Bár voltak halvány elképzelései a történetet illetően is, de azt döntő részben az íróra hagyta. Ezt azonban úgy kell érteni, hogy Clark megírt egy jelenetet, elküldte, és ha nem tetszett, azt a rendezői gondolatokkal kellett átszabnia, kiegészítenie. Így eshetett meg, hogy míg az író szorgosan gépelte a jeleneteket, addig a rendező pörgette a celluloidot, ugyanis a stúdió sürgette az amúgy is több éves csuszásban lévő projektet.

Sok kritikus szerint, maga a rendező sem tudja, hogy filmje valójában miről is szól. Mindenesetre a központi motívum egy titokzatos monolit, mely az emberiség hajnalán jelenik meg homo habilis elődeink nagy csodálatára, akik ezt a különös tárgyat megérintve megtanulják a tárgyhasználat képességét, elindulnak az emberré válás rögös útján. A tudás megjelenésével azonban rögvest a bűn is színre lép, ami egy csontdarabbal történő gyilkosságban nyilvánul meg.

Ez előjel lehet a későbbiekre nézve. Ezt követi a filmtörténet leghosszabb időt átölelő vágása, mely talán a legnagyszerűbb is. Hirtelen ugrunk pár millió évet és egy Dr. Heywood Floyd nevű tudós szemszögéből látjuk a dolgokat egy űrhajóban, úton a Hold felé. Az 1960-as években dúló hidegháború hatása erősen érződik a film ezen részén, hiszen Dr. Floyd teljesen elzárkózik egy az emberiségre veszélyes vírus kitárgyalásától egy Smyslov nevű személlyel. Ez a párbeszéd hátborzongatóan kínos mindkét fél számára, már-már ellenséges. Ezzel Kubrick az egymástól való elzárkózást szándékozta bűnként feltüntetni, mely ugyanolyan szörnyű, mint a millió évekkel ezelőtti gyilkosság, csak az egyik fizikai, míg a másik érzelmi indíttatású, de mindkettő gátolja az emberiség fejlődését. A fizikai és lelki bűnt követi majd a katarzis-szerű végkifejlet, de erről majd egy kicsit később.

Dr. Floyd utazásának valódi célja egy ásatás során talált fekete színű, beazonosíthatatlan anyagú tökéletes téglatest, egy monolit. A tudósok hosszas kutatások során rájöttek, hogy ez a titokzatos tárgy jeleket sugároz egyenesen a Jupiter felé. Nem is kell más az amerikai kormánynak, expedíciót indítanak a rejtély megfejtésére.

Az expedíciónak a központi figurája nem emberszabású, hanem egy HAL nevű szuperszámítógép. Ha a filmet három külön egységként tekintjük, akkor megfigyelhetjük az emberi törzsfejlődés jeleit. Míg a majomemberből kialakul a gondolkodó-cselekvő homo sapiens, addig a következő lépcsőfok már az ember által alkotott gondolkodó-cselekvő komputert jelenti. Murphy törvénye – ami elromolhat, az el is romlik – azonban erre az esetre is pontosan ráillik. HAL meghibásodása az összes kutatót megöli a fedélzeten egyet kivéve, Dave Bowmant, akinek egyedül kell véghezvinni küldetését, a biztos halál tudatában, Homérosz hőséhez hasonlóan – innen a cím. Dave kiiktatja a számítógépet. Ez kétféleképp értelmezhető: vagy visszalépett egyet a törzsfejlődésben, vagy egy új lelki szintre emelkedett, mely elvezet az emberi tökéletesség felé, ami mentes minden erőszaktól. Hogy melyik az igazi, az csak a kedves néző szemléletmódjától függ, de valószínűleg az utóbbi. A film nézése során Kubrick hagy időt az efféle gondolatmenetek kiagyalására. Ezekre mindenképp szükség van ahhoz, hogy a mozit élvezetesnek, lebilincselőnek találjuk, különben hajlamosak leszünk azt unalmasnak bélyegezni. Ebben az egységben is felbukkan a titokzatos monolit. Bowman pedig rádöbben küldetése valódi céljára: a monolit feltérképezésére. E során hangzik el a sci-fi rajongók egyik legismertebb idézete: „Uramisten, tele van csillagokkal”. A film végét már nem kívánom elárulni, de elég annyi, hogy a korábban említett katarzis-szerű végkifejlet nem marad el.

A látvány még mai szemmel is káprázatos. Egy laikus nézővel könnyen el lehet hitetni, hogy a film a közelmúltban készült. A korábban még gyerekcipőben járó blue box technológia kiteljesedett, megnyitva az utat olyan későbbi sikerek felé, mint mondjuk a Csillagok Háborúja. A makettek és díszletek szintén hihetetlenül élethűre sikeredtek, igaz meg is volt az áruk. A vizuális effektek mellett említésre méltó a maszkmesterek munkája is. Egy legenda szerint az 1968-as Oscar gála legjobb maszk kitüntetését csak azért kapta meg A majmok bolygója, mert az akadémikusok azt hitték, hogy a 2001 – Űrodüsszeiában szereplő állatok igaziak. Ezeken kívül még sok érdekességet lehetne írni, de tessék inkább megnézni, még ha nem is egy válóper, vagy egy érettségi időszak után.

HősTapír

hostapir@freemail.hu

Hasznos rovat:

  • Felejthetetlen pillanat: Amikor az űrkomp siklik a mindenségben Strauss Kék Duna keringőjére.
  • Könyvajánló: Arthur C. ClarkA teljes űrodisszeia, Magyarországon kapható, Göncz Árpád fordításában
  • DVD ajánló: Magyarországon csak feliratos változatban kapható, extrául csak egy röpke előzetes szolgál.
  • Filmhossz: 139 perc
  • Filmzene: A filmben szereplő fantasztikus komolyzenei válogatás (köztük a nemrég elhunyt Ligeti György remekével) tudtommal itthon nem kapható. – amennyiben valakinek van egy eredeti példány, azzal hajlandó lennék alkudozni. J – írói megj.
  • Mikor érdemes megnézni: Mikor az embernek van kedve egy kis filozofálgatáshoz, vagy csak hirtelen felötlenek benne a lét határait feszegető kérdések.