Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

2006. 09. 22. | ajánló |

Nem arra vágyunk mindannyian, hogy vállalhassuk önmagunkat? Hogy akkor és azt tegyük, gondoljuk, amikor és amit akarunk? Hogy érzelmeinket teljes hőfokon élhessük meg? Dehogynem. Vannak is ilyen emberek. Csak őket úgy hívják: őrültek.
A kedves arcú brazil író (aki Az alkimista c. regényével világsikert ért el), Magyarországon először 2001-ben megjelent könyve egy olyan fiatal szlovén lányról szól, akinek a világon semmi baja nincs. Éppen ezért dönt úgy egy nap, hogy véget vet életének. Szépen megtervezi öngyilkosságának részleteit, és bevesz négy doboz altatót. Hogy pontosan miért is akarja megölni magát? Mert egyszerűen nem lát kiutat abból az állandóságból és kiszámíthatóságból, ami az ő életében (de akár mindannyiunkéban) bekövetkezhet. Elege van abból, hogy az ember soha nem elsősorban magának felel meg, hanem másoknak, a szüleinek, a társadalomnak, és hogy előre meg van írva az élete. Veronika nyugodt lélekkel várja a halált, ami ugyan nem következik be, csak egy ájulás, és Ljubljana lehíresebb elmegyógyintézetében tér magához egy kisebb kóma után. Az orvos közli vele, hogy csak napjai vannak hátra, mivel a szíve olyan mértékben károsodott, hogy ennyi ideig képes csak szolgálni őt. Veronika ez alatt a pár nap alatt mindent megél, amit eddig nem mert vagy nem tudott: a mélyben gyökerező gyűlölet érzését, az igaz szerelmet egy skizofrén fiúval, a legvadabb orgazmust, de ugyanígy képes lesz arra, hogy például arcul csapjon egy idős embert, és hogy rájöjjön: talán mégis van Isten, és rengeteg “útravalót” kap betegtársaitól is. Megtanulja, hogy az embernek egész életében úgy kellene élnie, mint ahogy ő tette egy hét leforgása alatt. Hogy akik bent vannak a bolondokházában, valójában egyéniségek, akik merték vállalni önmagukat, valódi énjüket. De csak ott bent. Kint, a világban nem, mert rájuk sütik a “bolond” bélyeget.
Az író (sajnos) nem túl hosszú terjedelemben, de rendkívül szemléletesen, érthetően és élvezhetően meséli el egy kiábrándult lány halála előtti napjait, melyek elhozzák neki a megváltást.