Szocrockot minden háztartásba!

2006. 10. 28. | ajánló |

Kb. egy hete láttam újra a Jurij-t koncertezni, és valami olyat csináltak, amit szerintem mindenkinek látni kéne legalább egyszer. Tudjuk le itt az elején a szokásos adatokat: 2001-ben alakult a zenekar, két tagcsere után érte el mostani felállását (Polák Péter gitár-ének, Győri Gábor gitár, Szatmári Gergely basszusgitár, Sándor Dániel dob), 2006 tavaszán jelent meg negyedik albumuk, Ilyenek vannak címmel, valójában pedig ez az első, ami rendes stúdióban, normális körülmények közt készült.
És hogy miért kéne mindenkinek látni legalább egyszer a Jurijt?
Egyszerű: ez a négy srác pontosan azt csinálja, amiről a könnyű(nek mondott) zenének szólnia kéne. Szórakoztatnak, kikapcsolnak, és mosolyt csalnak az arcokra. Valamit nagyon el tudnak kapni a zenéjükkel, meg a színpadi szereplésükkel. Egy hangulatot, ami nem erőltetetten vidámkodó, hanem egyszerűen vidám.
„Leírhatatlan látvány, ahogy a négy Steinmann összesen negyven dioptriával izzadtan zúz a színpadon, ahogy előttük tombol az osztály, és leírhatalan a zene is, gátlástalan tingli-tangli, polbeatoperett, pofátlan (és többnyire rossz) gimnazistapoénok… Hanem: ez a rockandroll. Kompromisszummentes, gátlástalan, pofátlan izé… Ha volna rendes rockandroll ebben az országban, akkor a nyíregyházi Jurij zenekarnak kéne vezetni a Mahasz –listát{…}”
(Uj Péter, Népszabadság, 2001. 07. 18.)
Azóta annyi történt, hogy a zene jobb, érettebb, összefogottabb lett, és a poénok sem rosszak már.
Persze egy hangulatot leírni nagyjából olyan, mint lerajzolni egy focimeccset, tehát ezért mondom, hogy akinek alkalma nyílik rá, nézze meg, próbálja ki a Jurij-t. Arról, hogy ezt mikor és hol lehet megtenni, a www.jurij.hu-n lehet tájékozódni, illetve itt meg is lehet hallgatni, hogy milyen is az a bizonyos szocrock. Megéri kipróbálni!