A költészet napja – Márai mozaik

2006. 04. 11. | archívum | Ilyés Evelin

Néhány hete érdeklődve olvastam a Művelődési Központ programelőzetését, melyben rögtön kiszúrtam a számomra legérdekesebb rendezvényt: Márai Mozaik címmel Kisfalusi Lehel budapesti színész tart egy előadást a költő műveiből a költészet napján, április 11-én. Mindenképp ott a helyem – határoztam el már akkor, mert Márai Sándort kedvenc íróim közé sorolom, aki minden művében arra tanít, hogy hogyan kell embernek lenni. Művei a rendszerváltás után váltak népszerűvé, több nyelven megjelentek írásai. Nem csoda, hiszen örökérvényű igazságokról ír, nem csupán tanít, hanem gyönyörködtet is.
A költészet napját József Attila születésnapja alkalmából tartják április 11-én, kevesen tudják, hogy a múlt század egyik legkiválóbb polgára is ezen a napon született.

A keddi estén, miközben néhány tanárral és sok ötösre váró diákkal vártuk az előadás kezdetét, a színészről gondolkodtam, bevallom, egy idősebb emberre számítottunk, hiszen Márai műveihez „fel kell nőni”. Így kicsit meglepődtem, mikor egy huszonöt éves férfi lépett be az ajtón.
Kisfalusi Lehel a budapesti Madách Színházban játszik, már öt éves kora óta színésznek készül, édesapját követve. Gyerekként sokat szavalt, mesekazettája is megjelent – nem lehet elég korán elkezdeni. Rendkívül sokoldalú ember, a színházi szerepek mellett a Kossuth rádió A Szabó család című műsorában hallhatjuk, sőt, zenéléssel és szinkronizálással is foglalkozik.
A színművész az író bemutatásával kezdte a rendezvényt, majd egyik legkedveltebb művéből, a Füves könyvből olvasott fel egy rövid részletet, a könyv céljáról: „Ez a könyv tehát oszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni.”.
Az este folyamán nem csupán az ünnepelt író műveiből kaptunk ízelítőt. Lehel jól megszerkesztette műsorát, Karinthy Frigyes Cirkusz című novellájával kezdte az előadást. A történetet félbeszakította Márai verseivel, illetve a Füves könyv részleteivel, ezen kívül Petőfi Sándor és József Attila verseivel is gazdagította az estet. Villon Nagy Testamentum című művének részleteit hallgatva kissé elpirult a közönség, csakúgy, mint József Attila Ódája közben.. 🙂 A cirkuszról szóló történet befejezését az előadás végén tudtuk meg. Szeretném kiemelni a Füves könyv egyik részletét, melynek címe Az elszámolásról: „Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen. S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.”
Úgy érzem, Kisfalusi Lehel a keddi előadásával még közelebb hozta szívemhez az irodalmat, de egyben elkeseredést is okozott, mert nagyon kevesen jöttek el (még az irodalomból felkínált ötösök ellenére is). Lehet, hogy a szervezésben is voltak hiányosságok, de ha mélyebben magunkba nézünk, szégyen, hogy csak ennyien voltak kíváncsiak a műsorra. Pedig érdemes lenne nyitott szemmel és szívvel élni és rájönni arra, hogy nem „ciki” verseket olvasni, az irodalommal foglalkozni..


KISFALUSI LEHEL"Színész vagyok, komédiás, mosolyt-síró csepürágó, aki estérol-estére romlatlan hittel hiszi, hogy játéka varázslat, hogy játéka fontos, hogy játékára szükség van, mert általa megcsillanhat a nézőben a lélek nemesfém-erezete. Ezért nem kérdés, hogy akarok-e játszani!"