A Magyar Kultúra Napja

2004. 01. 21. | archívum |

A Magyar Kultúra Napja Január 22.
Ez alakalomból a Móricz Pál Művelődési Központ és Könyvtár Január 22-én Földes László(Hobó) közreműködésével József Attila estet rendez. Az Ifinet ez alkalomból szemelvényeket közöl a magyar kultúrpolitika történetéből. De mindenek előtt definiáljuk a kultúra szó fogalmát

A kultúra és a társadalom fogalmilag elválaszthatók egymástól, gyakorlatilag összefüggenek, egymás nélkül nem léteznek.Az emberi lény fogalma eleve feltételezi a kultúrát.A köztudatban a kultúra alatt gyakran csak a magasabb rendű szellemi tevékenységet értik, pl. művészet, tudomány.A szociológiában a kultúra a társadalom tagjainak életmódjára utal.
Kultúra: az adott csoport tagjai által kialakított és megőrzött értékekből, az általuk követett normákból, viselkedési mintákból, és az általuk létrehozott anyagi javakból áll.
Értékek: absztrakt eszmények, amelyek a kultúra alapját képezik.
Életmódelemek: öltözködés, házasodási szokások, családi élet, munkamódszerek, vallási szertartások, szabadidős tevékenységek stb.
Jelentéssel bíró anyagi javak: fegyverek, szerszámok, gépek, gyárak, számítógépek, könyvek, lakóhelyek stb.
A kulturális különbségek a társadalom típusok változatosságával függnek össze, mivel a kultúra és társadalom kölcsönösen determinálják egymást.A kultúra és a társadalom egyaránt rétegezett, a társadalmi csoportok kialakítják a saját szubkultúrájukat.Kulturális jéghegy: csúcsán vannak a megfigyelhető jelek, tünetek, a vízvonal alatt az értékek, normák és gondolkodási paradigmák vannak, míg a jéghegy talpát az alapvető előfeltevések képezik, amelyek az élet értelméről szólnak.

Kultúra: irodalmi művészet zenei alkotások ismerete és élvezete. Ezenkívül az emberek alkotta tárgyakat, a társadalom viselkedési szabályait, normáit, azokat alátámasztó értékeket, hiedelmeket, a vallást, hétköznapi és tudományos ismereteket, magát a nyelvet is kultúrának tekintik. Anyagi, kognitív és normatív elemekből áll.

Szemelvények a Magyar Kultúrpolitika történetéböl
A Az új népművelési struktúra és politika kezdeti lépéseként felszámolták a szabadművelődést. A szabadművelődési felügyelők 1948. május 31 – június 12-i, révfülöpi értekezletén megfogalmazták, hogy a szabadművelődés „romantikus kultúrszemlélete” teret engedett a „reakció erőinek”, ezért váltani kell, hisz a szabadművelődés „csatatér” a demokratikus és a reakciós erők harcában. A bizonytalanná tett szabadművelődés 1948-49 telén a „Szabad Föld Téli Esték” keretében már ezeket az új utakat kereste. 1949-ben sor került az olvasókörök és egyesületek belügyminiszter általi felszámolására, ami teljesen új helyzetet teremtett. Ugyanebben az évben szovjet mintára létrehozták Népművelési Minisztériumot, amely a többi szocialista országban kialakult népművelési rendszer alapjaként kezdeményezte a „kuItúrotthonok” létrehozását. 1949 november 27-én avatták fel a békési kultúrotthont, amely emblamatíkus szerepet kapott az új népművelési politikában. Ezt követően a települések vagy a korábbi, kulturális, művelődési egyesületeik, olvasóköreik épületei felhasználásával hoztak létre „kultúrotthonokat”, vagy a települések lakóinak összefogásával, „társadalmi munkában” építettek új kultúrházakat. 1950-ben 433, 1956-ban már 1969 kultúrház működött az országban (Kovalesik, 1987).
Folyt köv