Ásatás

2003. 10. 11. | archívum |

Beszámoló
a Hajdúnánás határában 2002-ben végzett
leletmentő ásatásról

A várostól nyugatra lévő Verestengeri járás határrészen, a Nánást Polgárral összekötő út északi oldalán Nyakas András 2002 tavaszán a földjén homokot bányászott, s eközben sírokra bukkantak. Bacskai István jelentése alapján a Polgáron dolgozó régészek májusban a homokgödör keleti falában két honfoglaláskori sírt bontottak ki. Ennek nyomán e sorok írója a Hajdúnánási Városi Önkormányzat és a Szegedi Tudományegyetem anyagi támogatásával 2002. július 22. és augusztus 2. között a helyszínen leletmentő ásatást végzett.
A feltárások során újabb 18 sír került napvilágra a domb tetején és az északi lejtőjén. Ezek közül három bizonyult honfoglalás korinak
(3,7,10. sírok),amelyek a domb legmagasabb részén, a felszín alatt kerültek elő, a vázakat a szántás erősen megbolygatta. A 3. sír fegyveres férfit rejtett, vállán vasbalta feküdt, mindkét alkarcsontján egy-egy hullámos huzalkarperec volt. Ugyancsak férfi harcos sírja volt a 10. számú temetkezés is, amelyben nyílcsúcsot és tegezmaradványokat leltünk. E szinte teljesen szétszántott sírban párhuzam nélküli állatfejes bronz karperec került elő.

A domb tetejétől északra helyezkedtek el a Kr.e. VI-V. századi szkíta temetkezések. A szkítákra jellemző temetkezési rítusnak szinte valamennyi formája előfordul is: a hamvasztásos, zsugorított helyzetben földbe került temetkezések mellett leltünk egy hasra fektetett, erősen zsugorított vázat is. A csontvázas sírok irányítása is különböző. E tény is igazolja, hogy a hazai szkíta kori népesség erősen vegyes népi összetételű volt. A sírokban edényeket, orsógombot, kauri csigát, fenőkövet leltünk.
A rövid leletmentés két korszak emlékét hozta napvilágra s mindkét korszakból figyelemre méltó leletanyagot eredményezett. Ezért szükséges lenne a leletmentés folytatása, a pusztuló temetők megmentése.
Budapest, 2002. szeptember 9.

Dr.Fodor István
c. főigazgató
tszkv. Egyetemi docens

Ásatás

2002. 08. 04. | archívum |

Május végén Bacskai István fedezett fel két sírt a Verestenger járás egy homokkitermelésre használt dombjának oldalában. Ezt az illetékes szerveknek jelentette, akik kiszálltak és kibontották a sírokat. A leletmentő ásatás során megtalált tárgyak (íjmaradványok, tegez, kengyel, nyílcsúcsok) alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egy honfoglalás kori temetőre bukkantunk. A területre ásatási engedélyt kértem és kaptam. Az anyagi alapok is megteremtődtek, hiszen az ásatást a Szegedi Tudomány Egyetem, a Nemzeti Múzeum, valamint Hajdúnánás Önkormányzata finanszírozza…

Az eddig feltárt területen a sírok mellett települési objektumok is kerületek elő. Találtunk további honfoglaló temetkezéseket, köztük újabb harcos sírját, amelybe mellékletként baltát karkötőket helyeztek. A mai napon (július 30.) talált még ki nem bontott férfisír is valószínűleg nyílcsúcsokat, tegezt rejt. Érdekes, hogy a férfi sírokban találtunk női ékszereket (karkötők), de akkoriban a férfiak is viselték ezeket.
A honfoglaló sírok mellett egy szkíta temetőre is rábukkantunk – természetesen a honfoglalók nem tudhattak ezekről a sírokról, csak ugyanaz a hely nekik is megfelelt a temetkezésre, amely a szkítáknak. A szkíta sírok a Kr.e. 7-6 századra keltezhetők. Szép zsugorított, illetve hamvasztásos temetkezéseket találtunk edényekkel, gyöngyökkel, az Indiai-óceánból származó kari csigákkal, amelyek értékmérő szerepet töltöttek be.
Kiástunk még élelemtároló gödröket is, belőlük településre következtettünk. Ez az itt élők elmondása alapján is valószínű hiszen az egykor itt folyó Csingilingi nevű ér mindkét partján kerülnek elő különböző töredékek, épületek nyomai.
Az ásatások igazolták azokat a feltevéseket, amelyeket a májusban megtalált két sír alapján lehetett megfogalmazni. A honfoglaló sírok igen ritkán szétszórva, de nem rendezetlenül, egy kelet-nyugati vonalban helyezkednek el. A mai eredmények alapján vált bizonyossá, hogy van északi-déli sor is, ha nem is a halom tetején de a lejtőn.
Bár mindkét anyag – a szkíta és honfoglalás kori – jelentős, mégis legfontosabbnak azt érzem, hogy végre Hajdúnánáson is elkezdődhettek a régészeti ásatások. A városnak óriási határa van, , benne több íráskor előtti őskori, középkori településsel. Ezeknek és a meglévő értékeknek bemutatására célszerű lenne létrehozni egy, a hajdúdrogihoz hasonló helytörténeti gyűjteményt és kiállítást, amely a város hajdúk betelepítése előtti történetével is foglalkozna.
A közelben áll a Fekete-halom nevű kurgán is, amely egy nagyon szép háborítatlan őskori halom. Ezt kb. 6000 évvel ezelőtt emelte egy a Volga-Don mentéről származó iráni pásztornép, tehát téves ezekre a halmokra a kunhalom elnevezést használni, a kunokhoz nincs köze. Szépen színesítik az alföldi tájat, jó lenne őket megőrizni.

—————–
Szólláth Zoltán
—————–

U.I.: A cikk egy beszélgetés alapján készült, beszélgetőpartner az ásatás vezetője Dr. Fodor István volt.

Megjegyzés:

Az ásatáson készült képek megtekinthetők a Galériában!