Bulibeszámoló 2002 – összevont

2003. 01. 30. | archívum |

Bulibeszámoló 2002 – összevont

Kaptunk egy érdekes bulibeszámolót ami számot ad az elmúlt év éjszakai eseményeiről Beton tollából (ill. billentyűzetéből :)). Olvasátok el, szerintem megéri 🙂

“Ez a cikk egy „Tekintsünk vissza picit, hogy milyen „nagy” események is voltak 2002-ben” típusú írásnak indult, de aztán úgy gondoltam, hogy inkább egy „átlagos nyomorék” bulimat mesélem el, mert ilyenből úgysem sok van, a nagy, emlékezetes bulikat meg már mindenki hallotta, könyökén jön ki. Kezdetnek nem árt leírni, hogy általánosságban beszélek, nem egy konkrét esetről, így pontos nevekkel (telefonszámokkal :)) nem tudok szolgálni, valamint akad néhány olyan kellemetlenebb rész, ami miatt szintén nem írok neveket, mert hamar az arcomba kapnám, hogy mi a f*aszt képzelek magamról, hogy leírom, hogy ki mennyire volt beb*aszva múlthéten :). Természetesen az itt leírtak nem az általános irányvonalat mutatják, nem követendő példa, ezek a dolgok megtörténtek (nemegyszer), így szeretném példázatul állítani a mostanság előforduló enyhe északázásokat rendkívül unók számára. Kicsit talán cinikus, de az egész téma hasonló érzéseket kelt bennem, melyek szerint nem sok értelme van ezeknek a pénteki „nagybuli”-knak. Biztos van, aki jól érzi magát, de én egyre kevésbé…

PÉNTEK ESTI GÁZ

Hajdúnánás kellemesen langyos városában ugyebár a nagy bulik pénteken szoktak lenni, a Klubban, illetve szombaton a Caribban, de én most mégis egy klubos élményemet mesélném, mert amúgy sem járok sűrűn a Caribba (józanon) és arról nem sok mindent lehetne mesélni. Az egész általában azzal kezdődik, hogy keresek valakit, akivel el lehetne menni a buliba, mert egyedül olyan snassz, meg minden; ekkor osztálytársak, haverok feltelefonálása, esetleges előre megbeszélés zajlik – már hétfőn, hogy mi lesz pénteken. Ha megvan(nak) a delikvens(ek), akkor a szokásos odamegyek, lekezelek vagy ezerhatvannégy embert, akivel bent találkozom (már amúgy nagyon unom), és lezüllünk valahova, ahol van hely. Nyolc előtt még bőven akad hely általában, mert az emberek elkezdenek beszivárogni kb. félkilenc körül, és csak jönnek kb. 11-ig. Ha megvan a hely, akkor jöhet az első kör (sör általában). Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy vagy mi hívunk valakit csocsózni, vagy minket hívnak, de a lényeg, hogy játszhatunk. Ez után még több sör, esetleg egyéb, és ha vannak olyan ismerősök, akikkel tényleg lehet inni, akkor több feles egyéb is lecsúszhat, amit esetenként a Banyákból vettünk félliteres kiszerelésben. Amikor kezd behatni az eddigi fogyasztás, eljön a WC-használat első fázisa (Ez még a rendeltetésszerű használat). Az összegyűlt tömegnek köszönhetően a 20 perc átverekedés és a 10 perc sorban állás alatt bizonyára összehugyozom magam, és már mehetek is. Ha mégsem, akkor a budival teszem ugyanezt. Ekkorra már akkora a tömeg, hogy beüt a szardínia effektus, ami annyit tesz, hogy nem te döntöd el, hogy merre mész, hanem az árral sodródsz. Ha mégis sikerül valahogy kikeveredni a tánctérről (mert az ár arra sodor, az hóddziher), akkor esetleg megnézném a haverokkal, hogy milyen szép is odakint.

ÉJFÉLKOR AZ UTCA CSENDES…

…lenne, ha nem a Marx Károlyon lennénk, ahol kint is ugyanúgy dübörög a zene. Ám ha mégis kijönnénk, hogy halljuk egymás szavát, mert megsüketülünk a bélszétrázó hangerőtől, akkor előtte félórás verekedést kell lefolytatnom a ruhatárosnénivel, aki nem akarja elhinni nekem, hogy a kabátom a negyvennyócason van, nem pedig a harmincötösön, és hogy minnyán jövök, ezért nem fogom újra befizetni, hanem elviszem a számot. Na mindegy, valahogy csak megoldja az ember, hiszen a halálos fenyegetés általában hatásos az öregeknél. Ha már kint vagyunk, akkor szerezzünk be némi szeszt egyéb helyről, mert az itteni már uncsi. Sok alternatíva nincs, venni kell a bótba’. Irány az éjjelnappali, hat sör felmarkol, nagyhubi a szatyorba, go vissza a klubb elé. Tetemes fogyasztásunkkal feláldozzuk távolbalátási képességünket, így nem látjuk, hogy kik verekednek már megint a bokroknál. A körbegyűltek egyikétől megtudakoljuk, hogy „Pisti” lenyúlta „Józsi” nőjét, és most beszélik meg, hogy kinek tetszik jobban… Ekkor látunk egy szép végtagcsonkolást, és már benn is vagyunk, hiszen Tedej kijött a verekedésre, alkalmat adva nekünk az észrevétlen bejutásra. Bent megfog a debella gyerek, hogy „Van-i pecséted?”, mire én mondom neki, hogy „Niccse”, válaszként kapok egy „Akkó’ fizessé’ be!”-t, mire én kérdezem, hogy: „Téged, bazze?”. Ez a kritikus pillanat, amikor vagy kivág a píbe, vagy azt mondja, hogy „Nem éngem, hanem magadat”. Természetesen erre is megvan a szakszöveg: „De bent van a dzsekóm, meg a péztárcám!”. Persze gond nélkül elenged, hogy akkor majd minnyán jöjjek vissza befizetni, ha megvan a cuccom. Ennek ellenére nekem eszemben sincs befizetni, hiszen már az éjjelnappaliban elköltöttem az összes pénzem. Na mindegy, megtaláljuk a helyünket hamar (vagy csinálunk, ha sehol sem találunk), és mehet tovább a piálás…

TÖBBET NEM ISZOK, VAZZ!!

Egy óra tájékán már igen jól kezdünk lenni, nemhiába ittunk annyit! Ekkorra már mindegy, hogy ki van még a társaságban, bárkivel jól érezem magamat, a haverokkal együtt. Még táncolunk is, bár nem nagyon merem elhagyni a nehezen megszerzett helyet, állni meg nem bírunk sokáig. Egy kis idő elteltével már nemigazán látom át a körülöttem folyó eseményeket, csak néha egy-egy mondatra leszek figyelmes, vagy a hirtelen mozgásra (pl. leesik valaki a lépcsőn), bár nem is igazán izgat mások hogyléte, csak a hatásra figyelek. És a hatás nem marad el: Perceken belül ki kell mennem megkeresni a kulcsomat a hóban/fűben, és ha már ott vagyok, ásítok is egyet :). Erre leginkább a bokrok alkalmasak (ha éppen nem verekszik ott senki, vagy netán egy sorstárs vetélkedik a gyomorsavával), mivel a retyóban nagy a túltengés, és eljutni oda sem két másodperc. Megtörténik a tortúra, kiadom, ami nem oda való. Ilyenkor már érdemes meglátogatni a mellékhelyiséget, ha más nem a szájat kiöblíteni. Vissza a partiba, de csak fél lépésekben haladva, mert még mindig nem vagyok valami fényesen. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetek, hogy ráiszok. De hát miért is ne, ettől rosszabb már úgysem lesz, nemigaz? NEM. Ettől másfél óra elteltével sokkal rosszabb lesz, mert már kapaszkodás nélkül ülni sem birok, és úgy érzem, hogy valami barom nagyon forgatja a klubbot körülöttem. Együltőhelyből leesek a lépcsőn, amikor fel akarok állni. Érdekes, az előbb még én röhögtem azon, hogy mások zakóznak! Harmincadszor fogadom meg, hogy többet nem iszom (,de kevesebbet sem)!

AZ ERŐ VELEM… VOLT

Feltápászkodok, segítségre nem is számítok, mert a haverok java ugyanígy van, ha nem rosszabbul. Na mindegy, ha már felálltam (:)), akkor menjek valahová. Pulthoz piáért, ha más nem. Meghívatom magam egy sörre egy idegennel, ő meg hálásan fizet, csak mennyek má onnan. Jé, dejó, van söröm; akkor megiszom. A bárszékre kb. egy félóra alatt felküzdöm magam, eszembe jut a Vágó Pista műsora, és jól kiröhögöm magam, persze jó hangosan, hiszen úgyis magasról leszarom, hogy mit gondolnak rólam, azt sem veszem észre, hogy egyáltalán ott vannak, csak annyit érzek, hogy nem látok semmit, csak a sörömet, nem hallok semmit, csak a dübb-dübböt, és alig bírok egyhelyben megülni. Na a harmadik korty után úgy döntök, hogy meglátogatom a haverokat, hogy arra miújság. Két lány támogatásával feljutok a galériára, és már látom is (na persze!), hogy ott ülnek sorban, és erősen koncentrálnak. Nézek én is nagy (karikás) szemekkel, hogy mi a túrót bámulnak, erre majdnem keresztülesek a szkanderozó gyerekeken, akiket elküldök a kú*rva annyukba szkanderozni, amikor én jövök.

KISMOCSOK – ÉS EGYÉB EFFEKTUSOK

Mármint nem szkanderozni jövök, hanem csak úgy keresztül rajtuk. Végre elérem célom, és odavágódok haver mellé, kérdem tőle, hogy mi a téma, mit sasol annyira. Erre ezt kapom: „Te vak vagy bazze, vagy csak hülye?” Már kezd gyanús lenni az a pár, aki ott smárol a sarokban, de még mindig nem értem, erre megkérdezem: „Miva, ismered valaméket?” Egy visszakérdés formájában kapom a választ, ami erősen lényegre törő: „Nem látod, hogy két bula bújja egymást?” Hoppá, az már más, én is elkezdem erősen figyelni az eseményeket, és már kezd tisztulni a kép (nemcsoda, ha tudom, mire kell figyelni), és valóban, két lány, akik nem különösebben zavartatják magukat, hogy az egész galéria őket figyeli. Mivel ők elég jól elvannak egymással, és már úgyis eléggé éleslátó vagyok (?!), más irányba kezdek tekintgetni. Hirtelen CSAK jó nőket látni a környéken, ami egyáltalán nem feltűnő, hiszen itt van a falu legjava, nemigaz? Na hozzálátok a hadművelet előkészítéséhez, de rájövök, hogy figyelmemet nem tudom sokáig egy pontra koncentrálni, így aztán sorbatekintek minden hátsófelet, lökhárítót, stb. Érdekes arcot vágok, miközben nagyon komolyan odafigyelek egy hölgyeményre, és ezt ő is észreveszi. Egyből kölcsönös vonzalom alakul ki, mivel engem nagyon vonz a fotel, amiben pihenek (meg a gravitáció, úgy általában), őt pedig a vodkanarancs, amit esetenként kortyolgathat, ha valaki meghívja. Közelebb ülnék, ha lenne hely, na meg ha bírnék, de mégsem teszem, mert ráébredek a felelősségre, amit vállalnék tetteimmel (ja, meg pénzem sincs vodkanarancsot venni neki, heh). Kedvem lankad (ha másom nem is :)), így aztán úgy döntök, hogy még döntök egy kicsit. Elkérem a haver aktuális alkoholtartalmú innivalóját, és hasonlatos állapotának köszönhetően feltűnés nélkül lekortyolom az egészet.

PASSZÍV – AGRESSZÍV

Na mivel a jóból is megárt a sok, feltápászkodom, megfigyelek egy-két nemtetszést kifejező arcot, amint felborítom az asztalt, de nem igazán érdekel, hisz nem érzem fenyegettetve magam. Ki kéne már menni, ásítani egy nagyot, de már az előbb is leásítottam a cipőmet, megpróbálom magambantartani a véleményem :). Hirtelen olyan érzésem támad, hogy mindenkinek a k**** *****t, nekemjön, rámborítja, kiégeti, lökdös, beszól, meg minden. Erőteljes passzív agresszív hangulat telepedik rám, kint majdnem leütök egy havert, aki csak cigit kér. Persze a józanész megint felülkerekedik, és „csak” elküldöm a k**** ***jába – őt is :). Mostmár minden mindegy alapon belekortyolok az alsóbb évfolyam által kínált Nyírségvodkába, és a hatás ismét nem maradhat el. Leülök az aktuális terepre, és nagyon „cudarul” érzem magam. Ha már úgyis ülök, akkor mérnem fekszek, ugye? (Télen persze mindez bent történik, mivel kint szétfagynék)

ESETLEGES JÓTEVŐK

Hajnal négy körül a felmentő sereg érkezik, akiknél kaja van, meg ásványvíz. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy mit hányok ki, de legalább tiszta lesz a gyomrom utána. Megjöhetnek még idő közben az egyéb típusú jótevők is, akiket a köznyelv zsernyákok néven emleget. Ezek aztán szépen el akarnak vinni a D-TOX-ba, de jótevőim holtig állítják, hogy én csak kódexet másolok, és nagyon belemerültem. Ha nem hisznek nekik, akkor megmondják, hogy lócásat játszunk, és rámülnek mind a hárman (persze én maj-be-szarok). Végülis a faszkabátok nem hívják ki a mentőt, de a nyakörvet mindenesetre erősen ajánlgatják. Mivel nem tudok magamról, nem vagyok aktív résztvevője a beszélgetésnek, csak fekszek a földön. Kezdek életjeleket adni, miután elmentek a fekabátok. Mozog a szám, nyílik a szemem, hányok… Mindezen pozitív jeleket észrevévén társaim élesztgetni kezdenek, több-kevesebb sikerrel, de 5-re már szalonképes állapotba hoznak, mehetek haza. Hazaténfergek, belevetem magam az ágyba, és másnap délután 4 óráig alszom. Felkelek, és megállapítom, hogy tegnap biztos berúgtam, mert a hányás sörszagú a cipőmön… :)”

——–
Beton
——–

Megjegyzés: A történet kitalált [többiektől hallott :)] eseményekre épül! Bárminemű hasonlóság létező személyekkel csupán a vak véletlen műve lehet…:]