ÉRETTSÉGI

2004. 06. 16. | archívum | archivum

Ma hallottam egy storryt gondoltam megosztom mindenkivel hagy legyen „jókedvünk”
Történetünk hőse, megszokás kedvéért legyen Dávid, leérettségizet a nagy múltú Körösi Gimnáziumban. Eddig rendben is van. Mérföldkő! innentől változik majd meg minden.Szóval gondolta, hogy ezt meg kell ünnepelni rendesen .De nem ám úgy parasztosan, igyunk sokat, hánynunk nagyot.

A Dávid kúltúrlény, ő már nem akar bajlódni a másnaposágal,ő már valaki! tudja mit illik ilyenkor. Így hát sodort egy jó spanglit (füves cigit) és megünnepelte az ÉRETSÉGIJÉT (?). Feltételezem ez csak nekem nehezen emelhető be, a Dávid korosztályának ez szokványos. Ezt abból gondolom, hogy hősünk sem az ünneplés ritka felemelő hangulatában ragadtatta el magát. Talán csak egy csöpke kis egérút a felelősség elől. Talán egy jól hangzó mentség a felordító erkölcsösséggel szemben. Ilyenkor azt is szabad amit máskor nem(?)!,hisz leéretségiztem.Gondolom kitűnik nem vagyok tagja a Kendermag egyesületnek sőt nem vagyok annyira liberális sem ,hogy ezt szó nélkül hagyjam. De miért?!- mi bajom ezzel az egésszel?
Talán csak az, hogy hősünk a Tanítóként képzeli beteljesíteni életét.
Ugye csak álmodom?!