Határtalan7

2003. 10. 11. | archívum |

2003. szeptember 29. hétfő, fél hat. A színpadon a Perro Negra. 15-20 érdeklődő. Ez az első nap, ne akarjunk rögtön százakat. Majd a filmre. Egy jó kis tabudöngetésre sokan kaphatók.
Fél nyolc. Szex és Lucia. A létszám és a tabu maradt. Mediterrán életérzés helyett igazi magyar, még inkább nánási kavarog bennem némi szomorúsággal és dühvel.
Film utáni beszélgetés. Elmarad. Mindenki siet. Haza.
Túl szép lett volna, ha sikerül felcserélni néhány órára ezt az őszi késő délutánt pezsgőbb, hangulatosabb érzésre?? Majd holnap…

Kedd. Debreceni Gitár Quartett. Gitárosok gitárosokat vonzanak. Keveset. De most majd a film biztos bejön. Ez már volt moziban is. Ez már tényleg érthetőbb azok számára is, akik a kultúrát a szappanoperákon és a Valóság Showkon keresztül kapják. Létszám. Van. Csoda. A film után van beszélgetés. Tévedtem. Ők sem igazán értették meg a filmet.
Beszélgetés beszélgetést követ, most már csak páran Pamaccsal (Fazekas Sándor). Rövid mérlegelés. Két nap kb. 40 érdeklődő, ez a nánáson középiskolákba járók 2%-a. Ha hozzávesszük, hogy Hajdúdorogon is meghirdettük a programot, az arány még rosszabb. Hiába volt a levél az osztályfőnököknek. Nevelni kell a fiatalokat! De kinek? Az örök kérdés, és az egymásra mutogatás. Közben pedig felnő egy generáció. Már nem bízom a holnapban.

Szerda. Élő görög zene táncházzal. Csúcs! Ma annyian vannak, mint az előző két nap együttvéve. Köszönhetően a két osztályfőnöknek (több mint ötvenből), akik megértették a levelünket. Táncházból természetesen semmi.
101 Reykjavik. Szerintem ez a legjobb film a három közül. Akár játszódhatna Magyarországon is a történet. A film tanulsága: Izlandon is vannak fiatalok, és nekik is megvannak a bajaik. Kortárs életérzés határok nélkül. Irány Európa.
Szombat, vasárnap, Budapest, Millenáris Park – ami kicsiben nem megy, az nagyban sem.
Anélkül, hogy bárkitől elvárnánk a figyelmet és a köszönetet, köszönjük hát magunknak, hogy megcsináltuk. Végül is csak a szabadidőnk ment rá. Talán nekünk is otthon kellett volna maradni, mint azoknak, akik nem jöttek el erre a rendezvényre.