Húsvétról egy kicsit többet

2004. 04. 08. | archívum |

A keresztény húsvét időpontja kezdettől fogva egybeesett a nagy pogány tavaszünnepekkel.
Mivel Európa népeinek többsége csak államhatalmi kényszer hatására és nem meggyőződésből vette fel a kereszténységet, ezért az emberek igyekeztek mennél többet továbbvinni addigi pogány szokásaikból, mágikus és babonás rítusaikból.

A katolicizmus terjesztése érdekében a római egyház késznek mutatkozott beépíteni az egyházi gyakorlatba pogány eredetű hitelveket és hitgyakorlatot, de csak miután azokat új elnevezéssel és valamilyen keresztény jellegű utalással látták el. Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.
A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a keresztény egyházak legrégibb, a zsidó pészahra visszavezethető ünnepe. A bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal mennek a templomba. A magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés, a zöldágszentelés a keresztény és a “pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek, amit virágvasárnap a templomban megszenteltek, mert bajelhárító szerepet tulajdonítottak neki. A moldvai csángók fűzfa sípot fújtak, habajgattak, ezzel “keltették fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el.
A húsvét időpontjának meghatározásánál alapvető nehézség, hogy miként Jézus születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük. A zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, a keresztények Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi, és megkeresztelkedésük előtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet. Hasonlóan jártak el az ősi pogány napkultusz esetén is, amikor a Jézus születésére való emlékezés napjává tették a téli napforduló napját. A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el.
A húsvéti ünnepkör minden napját sokszorosan átszőtték a bibliai kijelentésektől távol álló vallásos szokások. Húsvét vasárnapján történik a katolikus templomokban például az ételszentelés. Ennek során a papok megszentelik a misére vitt húsvéti ételeket: a piros tojást, sonkát, tormát stb. E szentelés azonban nem változtat azon a tényen, hogy a piros tojás eredendően a tavaszi pogány ünnepek középpontjában álló termékenységvarázsló szokások egyik fontos kellékeként ismeretes.
A pogány felfogás a tavasz kezdetén a vizeknek varázslatos erőt tulajdonított. Ezért kellett ilyenkor a férfiaknak locsolkodást végezniük, hogy e víznek a lányokra és asszonyokra hintésével egészséget és termékenységet biztosítsanak számukra. A meglocsoltaktól a férfiak hasonló céllal festett tojást kaptak. A pogány vallásokban jellegzetes termékenységszimbólumként szereplő tojás mágikus hatását a ráfestett különböző jelek és színek voltak hivatottak fokozni.

A pirosra festett tojásnak például bajelhárító hatást tulajdonítottak. A hagyományos magyar díszített tojások motívumkincse és díszítési technikája eltérő és régiesebb a környező országok vagy a magyarországi nemzetiségek körében készült hímes tojásokkal összehasonlítva. A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert: A méhviasszal írott, a levélrátéttel és a karcolással díszített. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A hímestojás készítés feltehetően ismert volt már a honfoglalás kora előtt a magyarság körében. Erre Móra Ferenc régészeti leleteiből is következtethetünk, aki a kiszombori hun-avar temető egyik női sírjának ásatásakor a halott nő markában karcolt díszítésű tojás maradványait találta meg. A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függőleges és vízszintes tengelyek mentén.

Ha valakit az a kérdés izgat, hogy miért olyan a világ amilyen most ,akkor gondolkodjon el azon ,hogy amit az előbbiekben olvasott a húsvétról azzal mennyire volt tisztában és e szerint él –e? Röviden így lehet összefoglalni azt az elméletet amivel egyébként könyveket töltenek meg ,azaz !az emberi értékvesztés egyik legfőbb oka az istentől ,szokásoktól ,hagyományoktól való elszakadás.v.lajos@okmasok.hu

Megjegyzés: Gondolkodtál már ma?