Már egy éve történt, s azt hinné az ember, hogy az emlékek ennyi idő után már halványodnak, hogy egyszer elfelejtjük ezt a borzalmat. De az érzés, amit akkor átéltünk, még most is élénken bennem él. A nagy sajtóvisszhang és felelős-keresés után már én sem gondoltam többet augusztus huszadikára, egészen addig, amíg az egyik tavaszi estén vihar közeledett felénk.
Elborult az ég, kicsit erősebb szél támadt, s én máris rohantam az összes ablakot bezárni. Remegve roskadtam le a földre: -Mit csinálok én itt? Hiszen ez csak egy vihar. A szél valami fémes hangú tárgyat sodort odakint, s az esőcseppek nagy zajt csaptak az ablaküvegen. Minden emlék előjött.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Eger híres-neves városában egy lány. Annának hívták, s az élet keserű utat jelölt ki neki: mire 23 éves lett, már rengeteg csalódás és átok miatt sínylődött. Korán, még 14 évesen zülleni kezdett, csak a dolgokat tetézi a tény is, hogy szüzességét olyannal sikerült elveszítenie, akinek tulajdonképpen még a nevére sem emlékszik. Édesapja 17 éves korában meghalt, anyja ennek hatására lett aztán alkoholista, és később Anna is a cigihez, alkoholhoz, végül a droghoz nyúlt – mondhatjuk: nem véletlenül. Egyetemre kerülve jött meg talán kicsit az esze.

Évszázadok óta dúl a háború űrbéli robotok két faja, az Autobotok és az Álcák között, és a harc tétje az univerzum sorsa. Amikor a viszálykodó gépek a Földre érkeznek, csak egy fiatal fiú, Sam Witwicky (Shia LaBeouf), akadályozhatja meg, hogy a gonosz Álcák magukhoz ragadják a hatalmat. Sam átlagos tini, akit leginkább az iskola, a barátai, az autók és a lányok foglalkoztatnak. Addig nem veszi észre, hogy egyedül ő mentheti meg az emberiséget, amíg ő és barátnője, Mikaela (Megan Fox), bele nem csöppennek az Autobotok és az Álcák küzdelmébe. Sam rájön, hogy a világ jövője forog kockán, és megérti, mit jelent a Witwicky család jelszava: "Áldozatok nélkül nincs győzelem!"

Laza, pimasz, igazi fesztiválzenekar a Kowalsky meg a Vega, hiszen nyaranta találkozhatunk velük a Kottán, a Hegyalján, az EFOTT-on, a Szigeten, és immár a Balatone-on is.

Ha az ember veszi a fáradtságot arra, hogy a belföldi fesztiválokon és koncerteken kívül, meglesse legalább a környező országok fesztiváljainak felhozatalát, akkor meglehetősen nagy az esélye annak, hogy elcsábul valamelyikre, és akkor nincs mit tenni, fel kell törni azt a bizonyos malacperselyt.

Volt szerencsém Ákos legutóbbi téli turnéján három alkalommal is részt venni. Minden a debreceni koncerttel kezdődött, és onnan nem volt megállás, menni kellett a következőre és a következőre, amíg el nem fogyott a pénzem. Igazából nem merném összeszámolni mennyit költöttem már Ákosra…koncertek, lemezek, relikviák…Ákos minden pénzt megér, ő meg megéri a pénzét.

Anyagi okokból kifolyólag idén már nem lesz táncos mulatság Budapest utcáin, az afterparty viszont marad.