A beszélgetést kedves ismerőse, Marth P. Ildikó vezette. Társalgásuk és a színész feleletei által közelebb kerültünk a sokak által csak „Easy rider, öcsém” vagy „Csoki bácsi”-nak emlegetett egyéniséghez.

Lelkesen mesélt gyerekkoráról, családja, főként nagymamája illetve unokatestvére inspirálta pályaválasztását. Az érettségi után felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolába, ahol sikerei ellenére sokat szorongott a félévenkénti vizsgák miatt.

Miután elvégezte, Pécsre került, ami igen fontos állomása volt életének, itt különféle szerepekben próbálhatta ki magát. A színész bevallása szerint a rövid, néhány mondatos szövegek tökéletes megformálása talán még egy kicsit nehezebb, mint a hosszabb szerepeké. Elmondta, hogy mindegyik darabban, filmben alakított figuráját szereti, más-más okokból.

Debrecenben és Egerben színészkedett egy ideig, majd Budapestre került, az Arany János Színházban játszott. 1994-ig dolgozott itt, főként gyerekeknek szóló darabokban láthatta a közönség.

A színház bezárása után szinkronizálással foglalkozott. Fokozatosan nőttek sikerei, országosan ismert lett Al Bundy, A Rém rendes család főszereplőjének magyar hangjával. Szakmailag sokat fejlődött, 1996-tól kezdve filmekben is szerepelt.

Első filmszerepét a Hosszú alkony című filmben játszotta. A különféle figurák megszemélyesítésében általában saját életéből, érzéseiből merített tapasztalatokat, próbált azonosulni velük, ez alól kivétel lehet a Nincsen nekem vágyam semmi című film, amelyben egy homoszexuális ügyvédet alakított élethűen.

Az elismert színész díjairól csak szerényen beszélt, Kamera Hungária díjat és a magyar filmkritikusok díját ítélték neki 2000-ben, illetve 2005-ben Jászai Mari-díjat kapott.

A 47 éves édesapa szabadidejét szívesen tölti feleségével és két gyerekével: a 19 éves Fannival illetve a 17 éves Gergővel. Az utóbbi években horgászni nem volt ideje, ehelyett szeret kertészkedni tanyáján a „krumplitermelő színész”, aki sikerei ellenére is egy közvetlen, barátságos, szimpatikus férfi.

Szólláth Zoltán ismertette a Séta az egykori Hajdúnánáson című kiadványt, mely sok eddig nem látott kép segítéségével végigvezet minket városunkon.

Ezután a Nánás címere pályázatra beadott címerek elkészítőit jutalmazták. A város apraja-nagyja képviselte magát; a rajzolt, festett jelképek mellett mézeskalácsból is készítettek címert, illetve más, érdekes technikákat alkalmazva ábrázolták Hajdúnánás címerét.
A város történetét megjelenítő szimbólum történetéről, jelentőségéről Buczkó József beszélt.

A kalendáriumban megjelenő írások gyűjtésére hirdették meg idén is a Történetek, emberek, arcok című pályázatot, melyre négyen küldték be alkotásukat.
Péteri Lajosné értékelte, bemutatta a különböző terjedelmű pályázatokat.
Kéki István az ácsmesterség szépségeiről, Varga Sándorné a régebbi szórakozási lehetőségekről írt. Máró Gábor hajdúnánási pásztorok anekdotáit, tanulságos történeteit jegyezte le, Ilyés Evelin pedig Síró János hentesmester családjának történetét jelenítette meg.

Az elért sikerekhez gratulálunk.
Reméljük, hogy a hagyománnyá váló Tanyázóra jövőre még többen ellátogatnak, mely színvonalas zárása volt a hétfői városnapi programoknak.

A háromfős szakmai zsűri döntése alapján a következő szereplőket díjazták: Ének kategóriában fődíjat kapott a Nefelejcs asszonykórus, különdíjat pedig Támba Béláné.
Váradi Éva, Tímári Lotti és Ádám Barbara egyéni díjakban részesültek.

Tánc kategóriában a fődíjat a Gimnasztráda A-B csoportja, egyéni díjat pedig Szendrei Krisztina kapott. Különdíjban részesült a néptáncot előadó Makláry Lajos Általános, Művészeti Iskola, Gimnázium 12. g osztálya.

Vers és prózamondás kategóriában a legjobbnak Erdei Ferenc bizonyult, Nagy Imre és Vitányi Sándorné különdíjakban részesültek.

Színpadi mű kategóriában a főnyereményt a Nánási Vidámasszonyoknak adták, a különdíjat pedig a HAHUSZO Színjátszócsoport nyerte meg.

Versírás kategóriában Bordás Attila érte el a legnagyobb sikert, különdíjban részesítették Bezzeghné Csiszár Máriát.

Az elért sikerekhez ezúton is gratulálunk. Azoknak sincs oka az elkeseredésre, akik most nem lettek díjazottak, hiszen lesz még alkalmuk, hogy bizonyíthassanak.

Az esten szép számban megjelentek, a különböző korú emberekből álló közönség többszörös vastapssal köszönte meg Havasi Balázs lenyűgöző zongorajátékát.
A koncert után lehetőséget kaptunk, hogy megvásároljuk cd-it, melyet a helyszínen dedikált, ezután kértem meg, hogy válaszoljon kérdéseimre.

Nem rég fejeződött be a koncerted, igen nagy sikered volt. Többször is visszatapsoltak a színpadra. Ez kiváló eredménynek számít, mert mi, a nánási közönség nem nagyon ismertünk téged eddig..
- Ahhoz képest, hogy nem ismert a közönség én úgy látom, szép számban jelen voltak. Azt hallottam a szervezőktől, hogy ez itt igen jó létszámnak számít. Nagyon jól éreztem magam, egyrészt mert nagyon klassz ez a színházterem, alkalmas koncertek megrendezésére, nagyon jó a zongora. Sajnos kevés helyen lehet ilyen zongorát és közönséget egyszerre találni. A koncert végén is mindenki nagyon kedves volt.

Mesélj egy kicsit magadról. Mióta zongorázol, hogy szeretted meg a zenét, zenélést?
- Négyéves koromban kezdtem el zongorázni. Nővérem kapott egy pianínót, azon kezdtem el játszani, folytattam az ő pályafutását, mivel ő egy év múlva abbahagyta. Végigjártam a úgynevezett zenei ranglétrát: elvégeztem a zeneiskolát, a konzervatóriumot, a zeneakadémiát, jelenleg a konzervatóriumban tanítok. Most már inkább a lemezek megjelentetésével és koncertezéssel foglalkozom. Az új lemezem karácsony körül fog megjelenni, mely egy dvd-ből és cd-ből áll.

Az eddig megjelent lemezeidet milyen példányszámban vették meg?
- Volt, amelyik most már aranylemez lenne bőven, kettő is, de akkor még magasabbak voltak a követelmények. Tízezer volt a legtöbb lemez, amit egy albumból megvettek és négyezer a legkevesebb. Szerintem jónak számít, mert ez, a kiadók szerint egy vékonyabb réteget vonzó zene, azonban én úgy gondolom – nemcsak a mai koncert sikerét látva, hanem a több százét, ami mögöttem van – nagyon sok embernek tetszik, csak nehéz eljuttatni hozzájuk a médián keresztül.

Említetted, hogy tanítasz. Mi az, amit leginkább tovább szeretnél adni a tanítványaidnak?
- Elsősorban azt, amit én is tanultam a zenéről, de ők kiváltságos helyzetben vannak, mert hozzám fordulhatnak a zeneiparral, zenei karrierépítéssel kapcsolatos kérdésekkel is. Ez egyáltalán nem bűn, ha adok nekik tanácsokat, mert a XXI. század már arról is szól, hogy ki hogy tudja megmutatni a tehetségét az embereknek.

Lemezeket készítesz, koncertezel, emellett tanítasz. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a családi életeddel?
- Össze tudom egyeztetni, mert ugye az embernek arra van ideje, amire szakít, legfeljebb kevesebbet alszom, de mindenhol ott vagyok, ahol úgy gondolom, hogy ott kell lennem.

Köszönöm szépen az interjút.
- Én is.

Délelőtt 10 órától kezdődött az ünnepélyes megnyitó. A Himnusz meghallgatása után dr. Éles András polgármester úr és Debreczeni Imréné, a gimnázium igazgatónője köszöntötte a vendégeket. Ezután Kapusi Árpád úr és Borbély Lajos nyugalmazott testnevelő tanár úr emlékezett vissza az elmúlt esztendők kézilabdázóira, sikereikre.

A gimis lányok labdás bemutatója és az ifi csapat rövid játéka után elkezdődtek a különböző generációk mérkőzései.

A sportcsarnok mögött az asztalokon szendvicsek, üdítők, sör, kávé illetve gyümölcs várták a vendégeket, majd dél körül a finom pörköltek is elkészültek. Az időjárás is kedvezett az eseménynek, a kellemes melegben szívesen beszélgettek a rég nem látott ismerősök egymással, megjelent több olyan szurkoló vagy sportoló is, aki több mint tíz éve nem járt Hajdúnánáson. A nemrég felújított gimnázium minden vendég tetszését elnyerte, az érdeklődőket körbevezették az épületben is.

A meccsek délután fél 5-ig tartottak, baleset szerencsére senkivel sem történt. Mindenki vidáman, kissé fáradtan várta az eredményhirdetést.

A dobogó első fokára a női és a férfi csapatok közül is a legfiatalabbak kerültek. Az első három helyezett kupát kapott, emelett a legjobb csapattagokat külön jutalmazták:

Gólkirálynő: Seres Emília

Legjobb női játékos: Éles Erika

Legjobb női kapus: Nagy Evelin

Gólkirály: Kiss János

Legjobb férfi játékos: Tóth Zoltán

Legjobb férfi kapus: Ötvös Miklós

Természetesen a többieknek sem keseredtek el, hiszen nem a győzelem volt a fontos, hanem az, hogy sok régi ismerős találkozzon, és ismét együtt kézilabdázzanak.

A vetélkedő szervezői a gimnázium pedagógusai voltak: DérBalázsné Dobi Inci tanárnő, Darnai István és Nagy Róbert tanár urak, mellettükBalogh-Tóth Zita és Oláh Judit tanárnők, illetve Balogh Róbert, Vékony Gábor ésTrázsi György tanár urak is segítették az esemény zavartalan lezajlását.
A feladatok megoldásánál a diákoknak leginkább jóproblémamegoldó készségre, kreativitásra, alkotókészségre volt szükségük. Ezenkívül megmutathatták szellemi, sport, ének és tánctudásukat is.
Először csapatindulót és zászlót kellett készíteniük, acsapattagok azonnal összekovácsolódtak és a hangulat is egyre jobb lett.
Mint minden 12 órás vetélkedőn, most sem hiányozhattak agyűjtögetésről szóló feladatok: kis idő alatt majdnem 1500 elhasznált elemgyűlt össze.
Érdekes megbízást kaptak azok a csapattagok, akiknek avillanyoszlopokat kellett összeszámolniuk a kollégiumtól a vasútállomásig tartóútszakaszon.
A szappanoperák kedvelői előnyben voltak, mikor a sorozatokszereplőiről kérdezték őket.
A karaoke-ban mindenki bizonyíthatta tehetségét, sokatnevettünk, a legnagyobb sikert mégis az aratta, amikor a diákoknak különbözőzenei stílusokban gyerekverseket kellett énekelniük.

Elmondhatjuk hogy a hajnalig tartó vetélkedőn mind a tizenötcsapat helyt állt. A legjobb a „Mink Forever” a 2. helyezett a „Kába Zergék”, a3. pedig a „Retrocsirkék” fantázianevű csapatok lettek.

Ezúton is gratulálunk az eredményekhez, már nagyon várjuk akövetkező 12 órás vetélkedőt, hiszen ez volt a tanév egyik legnagyobb bulija.

Evelyn

A keddi estén, miközben néhány tanárral és sok ötösre váró diákkal vártuk az előadás kezdetét, a színészről gondolkodtam, bevallom, egy idősebb emberre számítottunk, hiszen Márai műveihez „fel kell nőni”. Így kicsit meglepődtem, mikor egy huszonöt éves férfi lépett be az ajtón.
Kisfalusi Lehel a budapesti Madách Színházban játszik, már öt éves kora óta színésznek készül, édesapját követve. Gyerekként sokat szavalt, mesekazettája is megjelent – nem lehet elég korán elkezdeni. Rendkívül sokoldalú ember, a színházi szerepek mellett a Kossuth rádió A Szabó család című műsorában hallhatjuk, sőt, zenéléssel és szinkronizálással is foglalkozik.
A színművész az író bemutatásával kezdte a rendezvényt, majd egyik legkedveltebb művéből, a Füves könyvből olvasott fel egy rövid részletet, a könyv céljáról: „Ez a könyv tehát oszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni.”.
Az este folyamán nem csupán az ünnepelt író műveiből kaptunk ízelítőt. Lehel jól megszerkesztette műsorát, Karinthy Frigyes Cirkusz című novellájával kezdte az előadást. A történetet félbeszakította Márai verseivel, illetve a Füves könyv részleteivel, ezen kívül Petőfi Sándor és József Attila verseivel is gazdagította az estet. Villon Nagy Testamentum című művének részleteit hallgatva kissé elpirult a közönség, csakúgy, mint József Attila Ódája közben.. A cirkuszról szóló történet befejezését az előadás végén tudtuk meg. Szeretném kiemelni a Füves könyv egyik részletét, melynek címe Az elszámolásról: „Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen. S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.”
Úgy érzem, Kisfalusi Lehel a keddi előadásával még közelebb hozta szívemhez az irodalmat, de egyben elkeseredést is okozott, mert nagyon kevesen jöttek el (még az irodalomból felkínált ötösök ellenére is). Lehet, hogy a szervezésben is voltak hiányosságok, de ha mélyebben magunkba nézünk, szégyen, hogy csak ennyien voltak kíváncsiak a műsorra. Pedig érdemes lenne nyitott szemmel és szívvel élni és rájönni arra, hogy nem „ciki” verseket olvasni, az irodalommal foglalkozni..

Az első fordulót február 23-án, csütörtökön tartották a Hajdúböszörményi Petőfi Házban. Az első feladatban minden csapat kitalált magának egy fantázianevet, erre csupán két percük volt. Hajdúböszörményből a Bocskai István Gimnázium tanulói a Hajdú-sokk névre hallgattak, a Széchenyi István Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet csapata Gróf Hajdúk néven képviseltette magát. A hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium Szakközépiskola és Diákotthon az Angyalföld nevet választotta. Városunkból a Makláry Lajos Általános, Művészeti Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakszolgálat csapata volt a Maky, a Csiha Győző Általános, Közép- és Szakképző Iskolát a Fiatal Szalmaszálak képviselték. A Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Kollégium csapata a 7 Hajdú Növendék volt. A feladatokat az öt főből álló zsűri pontozta. A tagok között volt Hajdúnánás város jegyző asszonya Szűcsné dr. Sebestyén Írén, a hajdúdorogi Görög Katolikus egyház esperese Pásztor Bazil, a Hajdúböszörményi levéltár nyugalmazott igazgatója Mónus Imre és a Hajdú Bihar Megyei Napló nyugalmazott főszerkesztője dr. Bakó Endre. A zsűri elnöke dr. Nagy Sándor államtitkár úr volt.

A második feladat egy már előre elkészített kis film megnézése, indoklása volt. A versenyzőknek város „legjeit” kellett bemutatniuk néhány percben. A böszörményiek városuk legrégebbi épületét választották témájuknak. Az Angyalföld csapata a görög katolikusságról készített filmet. A Maky és a Fiatal Szalmaszálak csapata idős emberek életéről forgattak. A 7 Hajdú Növendék diákjai a legmuzikálisabb mesterséget választották, így Tóth Imre vonóshangszer-készítővel beszélgettek műsorukban.

Ezután következett az Activity játék, melyben hajdúságra vonatkozó fogalmakat, tárgyakat, eszközöket kellett elmutogatniuk vagy lerajzolniuk a versenyzőknek. A játék igazán elnyerte a diákok tetszését, a feladványok között volt: a szilaj marha, parasztháború, adománylevél vagy a koronajószág is, melyek elgondolkodtatóak voltak.

Az utolsó feladat fogalmak magyarázása volt, itt azok voltak igazán ügyesek, akik figyelmesen olvasták Balogh István Hajdúság című könyvét.

Az első forduló végén a Kőrösi Gimnázium csapata, a 7 Hajdú Növendék és a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium Angyalföld diákjai kapták a legtöbb pontot. Itt persze még semmi sem dőlt el, két forduló még hátra volt.

A második fordulóra március 2-án a hajdúdorogi Móra Ferenc Művészeti Iskolában került sor. A zsűri elnökének köszöntője után el is kezdődött a verseny. Az első fordulóhoz hasonlóan a csapatoknak most is előre kellett dolgozniuk. Először a kisfilmeket néztük meg, melyben a csapatok igyekezték minél ötletesebben és érdekesebben bemutatni városukat egy Európai Uniós országból érkezett diáknak angol vagy német nyelven. A film mellett 2 perces indoklásokat is hallottunk. ötletes megoldások születettek, voltak színvonalasabb és kevésbé jó kisfilmek is.

A következő feladat az első fordulóhoz hasonlóan Activity volt, a diákoknak nem jelentett nehézséget még a futóhomok, búvár szivattyú, Hévíz kút vagy az idegenforgalom kitalálása sem.

A harmadik feladatban minden csapat kreativitására szükség volt, hiszen zászlót kellett készíteniük csapatnevükhöz, mindössze két perc alatt.

A fogalommagyarázás után vége lett a második fordulónak, itt már hét ponttal vezetett a 7 Hajdú Növendék.
Minden versenyző iskola kis szurkolócsapattal képviseltette magát, a vetélkedőnek így egyre jobb hangulata lett, a közönség is jól érezte magát, önfeledten drukkoltak társaiknak. A harmadik fordulóra a feszültség egyre erősebb lett, nem csak a csapatok között, hanem a szurkolók körében is. A döntőre a Hajdúnánási Móricz Pál Művelődési Központ és Könyvtár Színháztermében került sor, március 14-én délelőtt 10 órától. A 7 Hajdú Növendék kezdte meg a versenyt, ők a disznótor fontosabb szokásaiba, vezették be a nézőközönséget egy árnyjáték formájában. A nyerésre álló csapat eltéveszette darabukat, és de kaptak engedélyt az újrakezdésre, ami láthatóan nem tetszett az ellenfelek szurkolóinak, mindenki jól hallotta a „fújozásukat”.

A Maky csapata egy igazi szülés összes örömét és szépséget elevenítette meg. A Hajdú-sokk diákjai egy lagzit és az azt megelőző leánykérést mutatta be. A Gróf Hajdúk a húsvét népszokásait jelenítették meg a színpadon. Az Angyalföld tagjai az aratás „tudományába” vezette be a zsúfolásig megtelt színházterem nézőit.

A színielőadások után a zsűri tanácskozásra vonult. A színdarabok értékelése mellett a második forduló során előre leadott város bemutató brosúrákat is értékelték. A két feladat értékelése már sokat változtatott a verseny állásán. Volt olyan csapat, mely nagy hátrányát lefaragva a dobogóra került és volt, aki lecsúszott a dobogóról.

A harmadik feladatban a csapatoknak két perc alatt le kellett írniuk az Európai Unió hét legfőbb intézményét. Sajnos itt volt olyan csapat, mely kissé félreértve a feladatot nem tudott egyetlen helyes megoldást sem adni.

A következő feladat a már jól ismert Activity volt. A feladványok most sem voltak egyszerűek, szerepelt közöttük például a biztonságpolitika vagy a jogorvoslás. A vetélkedősorozat végső játékában a csapatoknak egy prezentációt készítettek, melyben be kellett mutatniuk, hogy tizenöt év múlva hogyan látják városuk arculatát. A feladat bemutatása során láthattunk maketteket, rajzokat, kis filmeket illetve képeslapokat.

Ezután a várva várt eredményhirdetés következett. Első helyen végzett az iskolánk csapata a 7 Hajdú Növendék 324 ponttal, így a csapat és felkészítő tanárnőjük, Fekete Ágnes tanárnő egy háromnapos brüsszeli kirándulást és 100 ezer forintos vásárlási utalványt nyert.

A második helyen 302 ponttal végzett a hajdúdorogi Angyalföld csapat. Nyereményünk 75 ezer forintos vásárlási utalvány és pénzjutalom volt. A harmadik helyen szintén hajdúnánási középiskola végzett, mégpedig a Maky csapata 292 ponttal, az ő nyereményünk szintén vásárlási utalvány és pénzjutalom volt. Negyedik lett a Fiatal Szalmaszálak csapata 278 ponttal, ötödik helyen végzett a hajdúböszörményi Hajdú-sokk csapata 266 ponttal és hatodik lett a Gróf hajdúk csapata 215 ponttal, ők szintén utalványt kaptak.

Az ünnepélyes eredményhirdetésre március 15-én, Hajdúnánáson a Somorjai László Városi Sportcsarnokban került sor. Itt a városi ünnepség keretein belül dr. Nagy Sándor államtitkár úr adta át a csapatoknak a díjakat.

Úgy érzem, a vetélkedő alapjában véve jól sikerült, sok új ismerettel lettek gazdagabbak mind a versenyzők, mind a szurkolók. A fordulókon meglepve figyeltem meg, hogy a csapatok tagjai nem ellenfélként, inkább ellenségként kezelték egymást, talán ez a nyeremény nagysága miatt volt. Számomra érthetetlen, hogy miért nem tűrték szó nélkül némely iskola diákjai, hogy nem ők lettek az elsők, a többi dobogós helyért is nagy jutalom járt. A Kőrösi Gimnázium fórumában többen is írtak a verseny szervezetlenségéről és igazságtalannak érezik az eredményt, sőt az utcán is gyakran hallom, ahogy kiabálják a győzteseknek: „Bunda, bunda! …”.

Barbie & Evelyn

Megjegyzés: Képek a Galériában!

Vannak átlátszó szövegek, a profi hódítók ezeket már ki sem próbálják, hiszen csak egy nagyon naiv kislány hiszi el, hogy amikor a srác meghívja egy italra és kocsikázásra invitálja, akkor épp csak egy tartalmas beszélgetésre vágyik. Általában mindketten ugyanazt mondják a másiknak: Csak szeretnélek egy kicsit „belülről” is megismerni.

A péntek esti bulikon barátnőimmel meglepve hallgatjuk a pasikat, ahogyan megpróbálnak minket becserkészni. Mesélek pár történetet.

Egyik alkalommal önfeledten táncoltunk egy debreceni szórakozóhelyen, és odajött hozzám egy srác, aki már több mint egy órája figyelt minket. Arra kért menjek ki vele, és miután megráztam a fejem, kétperces monológba kezdett. Unott fejjel hallgattam végig, hogy miért nem megyek szépségkirálynő-választásra, és hogy nálam gyönyörűbb lányt még nem is látott. Ismét kért, hogy menjek ki vele, mire én mondtam, hogy szeretnék a barátnőimmel táncolni, és óvatosan megkértem, hogy menjen innen. Ismét egy monológ következett, melyben közölte velem, hogy ilyen beképzelt lányt, mint én nem látott még sosem, és nem vagyok olyan nagy szám, nincs okom ennyire magasan hordani az orromat. Ezután pár sértő kifejezéssel is illetett még, mire pofonnal reagáltam. Nem akartam engedni, hogy egy részeg elrontsa a bulinkat, így úgy tettem mintha misem történt volna. A következő „vadász” a barátnőmnél próbálkozott: „Szia! De jó hogy látlak! Nem ismersz meg?” Gyenge sablon szöveg, gondoltuk. Ennél már csak az volt viccesebb, mikor pár srác csekély angol és német nyelvtudását sűrítette egy mondatba, a magyar akcentusukat nem sikerült leplezni, mikor megkérdezték: „Vátsz jór náme?”

Szintén érdekes a helyzet, mikor a lánynak van barátja. A legtöbb fiút ez nem rettenti el, kivéve, ha boxoló a barát. Általános szöveg, ha nincs ott a pasink, az egyértelműen azt jelenti, hogy nem szeret minket, hiszen elengedett egy ilyen gyönyörű lányt bulizni „egyedül”. Ja, és ezt persze közlik is velünk: „Figyu csak, mi lenne, ha én lennék a barátod? Én bulizni is elmegyek veled és ugyanúgy megb..lak!”

Persze minden lánynak vannak hasonló tapasztalatai.

Íme néhány kedvencünk, amivel a fiúk azt hiszik, hogy levehetnek minket a lábunkról, vagy legalább a ruháinktól megszabadulunk:

A bicepszem mutattam már?

Gyönyörű a szemed, olyan mint egy csillag.

Kigyóbűvőlő szemed van..

Szia levesnek hívhatlak?

Szopsz kekszért? Előtte iszunk valamit.

Szép a ruhád jól mutatna a padlószőnyegemen!

Fúúúj hogy néz ki ez a gönc… Azonnal vedd le!

Lejössz velem a pincébe csillagot nézni?

Muszáj megismerkednünk, a te hajad még az enyémnél is szebb!

Bizonyára ti is tudtok vicces vagy gázos sztorikat, osszátok meg velünk a fórumban!

Evelyn