A kövér japánok sportja

2008. 03. 19. | kultúra | archivum

Mikor alakult ki a szumó?
Története régebbre nyúlik vissza, mint ahogy azt én, illetve szerintem jó pár olvasónk gondolhatta volna. Bár hivatalos feljegyzések nem állnak már a rendelkezésünkre, de a történészek úgy gondolják, hogy körülbelül 2000 éve jelenhetett meg ez a fajta sport a japán szigeteken. Az első írásos emlék a japán történelem legrégebbi könyvében (Kodzsiki) maradt fenn, ahol is egy olyan legendát olvashatunk, hogy hogyan döntötte el egy szumómérkőzés a japán szigetek birtoklását. Eszerint 2500 évvel ezelőtt két isten, Takeminakata és Takemikazucsi Izumo partjánál viaskodott, míg végül a küzdelem az utóbbi győzelmével ért véget. Ezzel Takemikazucsi-nak átengedték a szigetek ellenőrzését, aki így állítólag megalapította a császári családot, melyből a mai uralkodó vezeti le az eredetét.
Viszont a ma érvényes szabályok természetesen a régi időkre nem igazán vonatkoztak. Akkoriban nem korlátozták a mozdulatokat, sem a fogásokat, így egy-egy mérkőzés szinte élet-halál harccá torkollott. Az első ilyen véres viadalt a Nihon Soki (Japán Krónika) jegyezte időszámításunk előtti 23. évében. Ekkor esett meg állítólag, hogy Suinin császár felkért egy fazekast, Nomi no Szukunét, hogy mérkőzzön meg Taima no Kehajával, a mai Nara tartományból származó erőszakos verekedővel. A küzdelem végül Kehaja halálával végződött, egy-két Szukune álltal jól irányzott ütés segítségével, így vonult be az „ártatlan” munkás a történelembe, mint a szumó atyja.

Az elengedhetetlen kellékek
Mi, hétköznapi emberek egy meccsből csupán annyit látunk, hogy két nagydarab pasas küzd egymással, illetve még valakit (bíró), aki őket felügyeli, és nagyon ügyesen pattog körülöttük, le ne rántsák véletlenül őt is. De ezen kívül még rengeteg elengedhetetlen dolog van, amit mi észre sem veszünk/vehetünk. A főbírónak (gyoujin) még van öt társa, akik a küzdőtéren foglalnak helyet. A játéktér (dohyou) 4,55 méter átmérőjű szalmával körülkerített homokos rész, és mellesleg egy magasan elhelyezkedő négyzet alakú területen található. A meccsek előtt a dohyou homokjába hat rituális tárgyat kell elásni: sót, riszt, gesztenyét, tintahalt, tengeri algát és pörkölt torreya diót (kínai dióféle). Végül egy sintó pap felszenteli a küzdőteret, és már kezdődhet is a mérkőzés.

Szakmai rangsorolás
Mindig, amikor szumót néztem a televízióban elhangzott számtalan rang, amit én sose tudtam hogy mit jelent, milyen fokozatú az illető, erősebb vagy talán gyengébb-e ellenfelénél. Így kézenfekvő volt számomra, hogy ennek végre utánanézzek, és így többek között én is tisztába jöjjek ezekkel a szavakkal kapcsoltban.
A jonokuchi besorolás a szumó legalsó rangja, utána a jonidan, sandamme és makushita csoportok követik. A ranglétrán a juryo fok következik, és az ide tartozók bizony már fizetést is kapnak. A juryo után már a legfelsőbb osztály képviseli magát: maigashira, komusubi, sekiwake, ozeki majd legvégül a legnagyobb

rang a yokozuna tartoznak ide. Egy számadattal szeretném bemutatni, hogy kedvenc szumósainkat nem kell attól féltenünk, hogy pénz és így étel híján akár egy dekát is lefogynának: egy 1999-es adat szerint egy ozeki besorolású sportolónk havonta 2 millió 278 ezer jent tehet képzeletbeli zsebébe (forintra átszámítva körülbelül 3 millió 800 ezer).
Ezek után el lehet gondolkozni, nem akarunk-e pályát változtatni, kicsit meghízni, és elindulni versenyezni, amit immáron Magyarországon 1995 óta megtehetnénk. Mondjuk annyit sajnos biztos nem keresnénk, mint japán kollégáink, de egy kezdő újságírói fizetésnél biztos több pénz ütné a markunkat 🙂