Az urbánus fantázia virágzása – hódít a steampunk

2007. 11. 11. | kultúra |

Hogy is képzeljünk el egy stemapunk tárgyat vagy bútort? A fantázia elképesztő elemeként. Egy lágyan ringó, vastag brokáttal fedett velencei gondola hirtelen pihenőággyá alakul, egy fényes mahagóni lépcsőfeljáró csúszda is egyben, vagy épp egy vastag fatönkbe van vájva a járat az emeletre. Fények, mint villámcsapások villóznak egy óraszerkezetben, vagy a laptopunk válik műanyag borítású kommerciális árucikkből vörösrézzel fedett, futurisztikus-klasszikus műalkotássá. Ez utóbbiak készítésének mestere a magyar származású Richard Nagy, ez a mechanika-művész, aki már több elektro-kütyüt varázsolt át modernből viktoriánus verziójúvá. De hogy ne csupán a külsőségekről beszéljünk, a streampunk egy irodalom- és filmközpontú zsánerként indult, s blogokon és fórumokon terjedő kultúrává vált. Ugyanúgy jegyzi H. G. Welles vagy Jules Verne munkáit, mint Hundertwasser organikus épületeit vagy Tim Burton gótikus mesevízióit. Hívei kreatív, alkotó emberek, afféle mai felfedezők, akik széles fantáziával, mesebéli alkotókedvvel akarnak szépséget hozni a fogyasztó világba. Talán félelmes is kicsit, hogy túl nagy vonzerejének köszönhetően szubkultúrája a mainstream és a tömegtermelés áldozatává válik, de aggódás helyett örüljünk inkább: végre egy irányzat, mely nem úgy hódítja meg a világot, hogy fabatkát sem ér.