Bunbury a Radnóti Miklós Színházban
– képmutatás Csányi Sándorral –

2008. 03. 04. | kultúra | Dengyel Eszter

BunburyOscar Wilde (1854) a démon és az angyal…így vélekedik a legtöbb ember. A zsenialitása miatt angyal: a művei elismerésre méltóak. Olyan kapukat nyitott meg a tizenkilencedik század irodalmában, amikhez nagyon kevesen mertek hozzányúlni, nemhogy nyitogatni! A felsőbb tízezer életét kifigurázni, humorral és ízléssel megírni azt, nagy felelősség. Ő volt az első író, aki nem csak mert nyitottan élni, de erkölcstelenségét még műveiben is feltárta. Ugyanakkor ördög, mert életét sokkal fontosabbnak tartotta, mint magát az alkotásait. Wilde megosztotta a közönség véleményét: szerethették vagy gyűlölhették –közömbös sosem volt-, de írásait elismerték. Sikeres, befolyásos ember lett, de a magánélete hirtelen ( Nagy botrányt okozott, hogy egy fiatal tehetséges fiút, Lord Alfred Douglas segített. A kapcsolatuk mély barátságra váltott, ami nem tett jót házasságának) hanyatlani kezdett. Hiába a sorozatos könyv megjelenések, Lord Alfred Douglas apja perlekedésbe fogott: az írót két évnyi fegyházra és kényszermunkára ítélték (fajtalankodás miatt). Miután letöltötte a büntetését, fülfertőzéssel kezelték – amit a börtönben kapott-. Halála előtt orvosa figyelmeztette számlái kifizetésére, de Oscar csak ennyit mondott: „Úgy halok meg, ahogy éltem: túllépve anyagi kereteimet.” Egy nappal halála előtt katolikus hitre tért, majd 1900. november 30-án hajnalban elérte végzete és meghalt. Hű barátok kis csoportja kísérte őt el utolsó útjára.

BunburyAz ember életében szép számmal akadnak szorult vagy kényelmetlen helyzetek. De mennyivel egyszerűbb minden, ha egy nem-létező, szerencsétlen sorsú, állandóan betegeskedő barátra hivatkozva bármikor megúszhatjuk az unalmas családi összejöveteleket, a kellemetlennek ígérkező vacsorákat vagy akár kínos randevúkat. Bunbury egy ilyen jó barát. Igénytelen, hisz nem kell a névnapján felköszönteni, nem kér kölcsön, és nem várja el, hogy barátság címén drága éttermekbe invitáljuk – ellenben mindig kihúz a bajból. Ám ez a szélhámosság nem maradhat sokáig leplezetlen, Bunbury nem betegeskedhet örökké… Meg kell tanulni őszintének lenni, vagy legalábbis úgy csinálni – muszáj imponálni a hölgyeknek-.

BunburyA Bunburyt minden bizonnyal nagy sikerrel fogadja majd a közönség. Kosztolányi Dezső így írt a darabról: „Wilde komédiájában stílus van, feje tetejére állított ötletek, féktelen bakugrások, hihetetlen merészségek, kedély, angolosan részeg jókedv és pazar változatosság, melyeket mind-mind a színészeknek kell megértetniök velünk." A komédia a korabeli angol társasági élet képmutatásait, felszínességét mutatja be két szerelmespár történetén keresztül, utánozhatatlan humorral és szellemességgel. „A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.” Esetünkben éppen ellenkezőleg. Két fiatalember azt hazudja, hogy Szilárdnak hívják őket, de ha nem vigyáznak, végül kiderül, hogy valóban így hívják őket…Most ne vezessék félre egymást, menjenek és nézzék hogyan írt erről Wilde, nézzék meg mennyi humor rejlik az álszenteskedésben!

 

Oscar Wilde: Bunbury

Fordította: Nádasdy Ádám
Lady Bracknell, bárónő: CSOMÓS MARI
Gwendolen Fairfax, a lánya: WÉBER KATA
Algernon Moncrieff, az unokaöccse: DEBRECZENY CSABA
Lane, Algernon inasa: KOCSÓ GÁBOR
Jack Worthing, álnevén Szilárd, fiatal békebíró: CSÁNYI SÁNDOR
Cecily Cardew, a gyámleánya: MARJAI VIRÁG
Miss Prism, Cecily nevelőnője: MARTIN MÁRTA
Merriman, főkomornyik: KARALYOS GÁBOR
Chasuble tiszteletes, vidéki pap, a teológia doktora: SZOMBATHY GYULA
Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Szakács Györgyi
A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: VALLÓ PÉTER

Bunbury