Interjú Havasi Balázs zongoraművésszel

2006. 10. 30. | kultúra | Ilyés Evelin

A fellépés első felében ismert slágerek dallamai csendültek fel a zongorán, majd saját szerzeményeivel kápráztatott el minket a művész. Végigtekintve a közönségen észrevettem, hogy a kellemes zene minden jelenlévő lelkét megérintette.

Az esten szép számban megjelentek, a különböző korú emberekből álló közönség többszörös vastapssal köszönte meg Havasi Balázs lenyűgöző zongorajátékát.
A koncert után lehetőséget kaptunk, hogy megvásároljuk cd-it, melyet a helyszínen dedikált, ezután kértem meg, hogy válaszoljon kérdéseimre.

Nem rég fejeződött be a koncerted, igen nagy sikered volt. Többször is visszatapsoltak a színpadra. Ez kiváló eredménynek számít, mert mi, a nánási közönség nem nagyon ismertünk téged eddig..
– Ahhoz képest, hogy nem ismert a közönség én úgy látom, szép számban jelen voltak. Azt hallottam a szervezőktől, hogy ez itt igen jó létszámnak számít. Nagyon jól éreztem magam, egyrészt mert nagyon klassz ez a színházterem, alkalmas koncertek megrendezésére, nagyon jó a zongora. Sajnos kevés helyen lehet ilyen zongorát és közönséget egyszerre találni. A koncert végén is mindenki nagyon kedves volt.

Mesélj egy kicsit magadról. Mióta zongorázol, hogy szeretted meg a zenét, zenélést?
– Négyéves koromban kezdtem el zongorázni. Nővérem kapott egy pianínót, azon kezdtem el játszani, folytattam az ő pályafutását, mivel ő egy év múlva abbahagyta. Végigjártam a úgynevezett zenei ranglétrát: elvégeztem a zeneiskolát, a konzervatóriumot, a zeneakadémiát, jelenleg a konzervatóriumban tanítok. Most már inkább a lemezek megjelentetésével és koncertezéssel foglalkozom. Az új lemezem karácsony körül fog megjelenni, mely egy dvd-ből és cd-ből áll.

Az eddig megjelent lemezeidet milyen példányszámban vették meg?
– Volt, amelyik most már aranylemez lenne bőven, kettő is, de akkor még magasabbak voltak a követelmények. Tízezer volt a legtöbb lemez, amit egy albumból megvettek és négyezer a legkevesebb. Szerintem jónak számít, mert ez, a kiadók szerint egy vékonyabb réteget vonzó zene, azonban én úgy gondolom – nemcsak a mai koncert sikerét látva, hanem a több százét, ami mögöttem van – nagyon sok embernek tetszik, csak nehéz eljuttatni hozzájuk a médián keresztül.

Említetted, hogy tanítasz. Mi az, amit leginkább tovább szeretnél adni a tanítványaidnak?
– Elsősorban azt, amit én is tanultam a zenéről, de ők kiváltságos helyzetben vannak, mert hozzám fordulhatnak a zeneiparral, zenei karrierépítéssel kapcsolatos kérdésekkel is. Ez egyáltalán nem bűn, ha adok nekik tanácsokat, mert a XXI. század már arról is szól, hogy ki hogy tudja megmutatni a tehetségét az embereknek.

Lemezeket készítesz, koncertezel, emellett tanítasz. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a családi életeddel?
– Össze tudom egyeztetni, mert ugye az embernek arra van ideje, amire szakít, legfeljebb kevesebbet alszom, de mindenhol ott vagyok, ahol úgy gondolom, hogy ott kell lennem.

Köszönöm szépen az interjút.
– Én is. 🙂