Művészeti keresztrejtvény

2008. 02. 09. | kultúra | Dengyel Eszter

Miközben eszmét cseréltünk Varga Évával, megtelt Tatabánya színházterme apróságokkal. Rengetegen jöttek el a Dzsungel könyve című előadásra. A darab inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg. Érthető, hogy a nézőtéren kilenc és tizenhárom év közötti gyerekek ültek. ÜLTEK és FIGYELTEK. Teltház előtt játszottak a kiváló színészek. Közben Évával együtt értetlenkedtük, vajon itt miért van így. Tatabányán, vagy akár egy-egy kisebb városban miért megbecsültebb a színház, a szép, mint egy nagyvárosban.

Varga Éva saját erejéből hozta létre az előadást, egyszóval magánprodukció. Elengedhetetlenek voltak a támogatók: a musical szerzői és a Proscenium Szerzői Ügynökség az EJI, és a Váci Mihály Művelődési Ház . Mindemellett kiváló színészek dolgoznak a színpadon. A majmok és farkasok, valamint az emberek csoportos szerepét a rendező tanítványai játszották el. A fiatalok a megszokottabbnál jobban koncentráltak. Nem beszélgettek a színpadon, figyeltek a színészekre. Míg más stúdiós tévhitben él miszerint ő a főszereplő; Ők, a színházat szerető ifjak pontosan érzékelték a határvonalakat. Az előadást ritkán láthatja a nagyközönség. (no de mit tehet egy magánprodukció…az előadás akkor megy, mikor van rá pénz). A színészek sincsenek könnyű helyzetben.. Több napos próba előz meg egy előadást. Táncpróba, lejárópróba, énekóra. Nem könnyű úgy színpadképessé tenni egy előadást néhány nap alatt, hogy azt öt-hat hónapja játszották. Mindezek ellenére a kollegák lelkesek. Együtt dolgoznak és nem egymás ellen. Ha van is feszültség csak abból ered, hogy mindenki tökéletességre törekszik.

Meglepődtem…mivel nem egy társulatról van szó, kézenfekvő lenne, hogy a kollegák fúrják egymást. Mindenki tisztában volt saját kvalitásaival, azt hiszem Kiss Zoltán (Sir Kán) sosem fog Balog János (Maugli) szerepére pályázni. A kiváló, újszerű most nagy számban nyíló színházakban (börtönszínház, alternatív színházak, sérült gyerekek színháza) is előfordulnak kellemetlenségek. Ha egy rabot betesznek büntetésből a könyvtárszobába, biztosan nem fog visszakerülni Csehov Három nővérébe. Egész biztosan egy táncjelenet is több türelmet és időt igényel, mint máshol… Itt hangos szót, csak akkor lehetett hallani, mikor a színészek énekeltek, vagy a rendező a hangpultból adott instrukciót.

A díszlet és a jelmez Varga Éva munkája. Saját tervezés és kivitelezés. Míg a raboknak jelmeztervező készíti a ruhákat, a darabban játszó színészeknek „csak a rendező jutott”. Éva egyszerűségre és hitelességre törekedett. A külsőségek nem számítottak. Lehet Mauglinak hosszú parókája, Sir Kánnak csíkos-szőrös jelmeze, Balunak barna bundája. Hiába, ha zenés, komikus műfaj helyett monodrámát játszanának. Látszólag minden rendben van: közönség volt, színész jelen volt, siker…az is! A gyerekek tátott szájjal nézték Csil számát. Mégis mi a hiba a gépezetben? Senki nem nyit. Mindenki a saját embereit próbálja ki. Ha egy társulati tagot elhívnak sorozatba játszani, színházi szerepei megcsappannak és lassan leépítik. Jó ideig így marad, csak zárni fog minden művészeti szakma. Bizonytalanság vesz körül mindent és mindenkit. Igazgatók jönnek-mennek, pályázatok születnek és elvesznek. Míg közgazdászaink spóroláson spekulálnak, a színházértő politikusok találgatják….a színház vajon mi?!

DZSUNGEL KÖNYVE
Szereposztás
Maugli: Balog János
Balu: Tóth Zoltán
Sír Kán: Kiss Zoltán
Bagira: Juhász Réka
Ká: Katona Zoltán
Csill: Lengyel Gábor
Tuna: Balogh Dóra (Fh.)
Buldeó: Gulyásik Attila (stúdiós)

Közreműködtek: A Stúdió Varga növendékei
Zenei Vezető: Szarka György
Rendezte: Varga Éva Jászai-díjas