Picasso, Klee, Kandinszkij

2007. 11. 14. | kultúra |

A konstruktivizmus képviselői közül megismerkedhetünk Gris szenvtelen látásmódjával. Okosanmegszerkesztett kompozícióiban a játék fő alkotóeleme a különböző tárgyakkörvonalainak egymásba olvadása, a formák összecsúszása és a testekáttetszősége.

Braque tárgyánakbelsejébe hatol, s felületeinekanyagszerűsége arra késztet, hogy megérintsem a fát, az üveget, a könyvet, agitár húrjait… A szigorú szerkesztés és az ecsetvonások lágyságánakkombinációja elbűvölő: keménység és lírai érzékenység egyszerre van jelen eképeken. Ilyenkor mondja az ember lánya: „Szívesen megismerném ezt a férfit.”

A festmények mellett egy-egy Laurens-szobor erősíti a nézőben a szögletesség élményét. Minden ageometria jegyében zajlik ezekben a termekben.

Ezután Derainnéhány nem túl mozgalmas tájképét és Ulamnickfametszeteit tekinthetjük meg. A szárazság élményét kapom, valami hiányzik ittnekem, valami nedvesség és csillogás…

Felüdülésként hat a tárlat következő felében beleütközni Léger élénk hideg színeibe. Minthaszigorúság és játékosság itt nem ellentétet, hanem harmonikus egységet alkotna.Mégsem mozgatnak meg igazán ezek a játszótéri hangulatot idéző képek.

Annál inkább Hans Arpszobrai: a kerekded formák láttán a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Minthaezek a kis teremtmények lélekkel és saját élettörténettel bírnának. Az embernekkedve támad megsimogatni a kis fejüket, bár – nonfiguratívak lévén – nincsfejük. Borzongató a gondolat, hogy a meleget sugárzó gömbölyded alakokvalójában jéghideg márványból vagy fémből vannak, s bár hívogatnak, az utolsópillanatban mégis azt mondják: „Ne érj hozzám!”

E vidám kalandozások után Klee gyönyörű, érzékeny világába lépünk. A derengő, melegszínfoltok láttán – melyek néhol erős fekete vonalakkal találkoznak – az emberlehalkítja hangját, izmai elernyednek, tekintete kíváncsian de tapintatosanfigyelővé válik, belsejében pedig apró izgalom kezd kibontakozni: a meghitt intimitásvilága ez, ahol bármi megtörténhet, de csak lassan és óvatosan…

Kandinszkijáttöri a gátakat: kemény kézzel, hideg fejjel és erőteljes mozdulatokkalhelyezi a vászonra a foltokat és vonalakat. Színek és formák e tobzódásában,úgy tűnik, hajlandó mindent feláldozni a kísérletezés oltárán Az eredmény pediga „Teljes hangzás”, ahogy az egyik kép címe is elárulja. További jellemzőcímek: „És akkor…?”, „Könnyű konstrukció”, stb.

Míg Klee ügyel azapró részletek önmagában megálló esztétikumára, s fontos számára az egyediségmegismételhetetlensége, addig Kandinszkijnálminden szín és vonal az átütő összhatás szolgálatában áll, a látványosságnakrendelődik alá.

Végül Picassojellegzetes figuráival és műanyagra emlékeztető, játékos színeivel találkozom.Művei ezúttal nem tesznek rám mély benyomást – legjobb képei nem ezen akiállításon láthatók.

Kellemes hangulatban távozom a tárlatról, melynek talán legfőbb erénye,hogy gyors áttekintést nyújt a korszak több nagy egyéniségének művészetéről.