Akvárium

2010. 03. 25. | mozi | Németh Dalma

Foto: www.premierfilm.hu

Foto: www.premierfilm.hu

A tenger után sóvárgó, s mindig falaknak ütköző akváriumi halak beszűkült életének metaforája tárul elénk, amint R. Ryan kameráján keresztül bekukucskálunk a hatalmas üvegablakok, és apró, színes szobák által határolt essexi panelrengeteg lakóinak hétköznapjaiba.

Andrea Arnold dokumentarista stílusú filmjével az angol alsó-középosztály problémáira irányítja a figyelmet. A rendezőnő bemutatja, hogy a panellakók birodalmában a kilátástalanság és a nyomor dominál. Az érdekérvényesítés egyetlen elfogadott formája az erőszak, a pénz pedig eszköz a mindennapok túléléséhez, amelyet bármi áron meg kell szerezni. A művészet és a kultúra e zárt világba csak az utcai táncon, a hip- hop zenén, és a kereskedelmi televíziók show-műsorain keresztül szivárog be. A kommunikáció szegényes, többnyire csak néhány szóra, vagy tömör, odavetett mondatokra korlátozódik.

Főszereplőnk a nagyszájú és vagány 15 éves Mia. A vad kamaszlány saját törvényei szerint éli életét. Az iskolából kirúgták, így egész nap a lakótelepen mászkál, és egyik veszélyes szituációból a másikba kerül. Először lefejel egy másik lányt, aztán meg néhány helyi keményfiúval akad nézeteltérése, mert szabadon akarja ereszteni szürke lovukat. A lány egyetlen terve a jövőre nézve a tánc, így minden nap egy üres, elhagyatott panelszobában gyakorol.

Andrea Arnold rendezőnő nemcsak a tinédzsert mutatja be, hanem komplex, színes portét fest környezetéről is, s a társadalmi problémák széles skáláját jeleníti meg a vásznon.

Miát a nála alig idősebbnek tűnő alkoholista anyja egyedül „neveli”, az apjáról semmi nem derül ki a történet során.

Velük él még a főszereplő 10 éves húga is, akinek lóg a cigi a szájából, és szinte állandóan káromkodik. A

Foto: www.premierfilm.hu

Foto: www.premierfilm.hu

kamaszlánynak tehát van fedél a feje felett, de otthona nincs. Családjától szeretetet és támogatást nem kap, s az egyetlen kilátása a jövőre nézve a javítóintézet. Ebbe a szituációba csöppen bele Mia anyjának új szeretője Connor. A férfi izmos, jóképű és teljesen felforgatja a kamaszlány életét. Mia összezavarodik, és hol az apját, hol a szeretőt keresi a férfiban. Connor szintén nem mostohalányaként tekint Miára – ez felállás adja a történet alapkonfliktusát, majd generálja a további cselekményt és bonyodalmakat.

A színészek játéka jó, a fiatal főhőst megformáló Katie Jarvis, végig méltó partnere a tapasztalt és híres Michael Fassbendernek, aki Connort alakítja.

Robert Ryan operatőri munkája összhangban áll a rendezőnő történetre húzott „akvárium”metaforájával. Kisfelbontású képeket látunk, s ennek köszönhetően mi, nézők külső személői maradunk a történetnek, s nem azonosulunk egyik szereplővel sem – nem érezzük magunkat a film részeseinek.

Összességében az Akvárium azért jó film, mert a rendezőnő nem esik túlzásokba. Bemutatja az ürességet, a kiszolgáltatottságot és a nyomort, de nem rugaszkodik el a valóságtól. Nem alkot végletesen negatív vagy pozitív karaktereket, és nem felejt el egy kis szépet is belecsempészni a történetbe. Az alkotás vége is realisztikus marad, hisz Miának sem a szerelmi életében, sem a karrierjében nem következik be a csodás áttörés, de a remény megmarad, hisz a tinédzser végül mégis elhagyja az essexi „panel- akváriumot”.

címkék: