Komfortos mennyország

2010. 05. 02. | mozi | Németh Dalma

Komfortos mennyország„Tizennégy éves voltam, mikor meggyilkoltak 1973. december 6-án. Ez még azelőtt volt, hogy az eltűnt gyerekek képei megjelentek a tejes dobozokon, vagy a tévéhíradó főhíreként. Ez még akkoriban volt, amikor az emberek azt hitték, ilyesmi nem történhet meg.”

Ezzel a néhány hatáskeltő mondattal kezdődik Peter Jakson új filmje, melynek narrátora végig a meggyilkolt kislány Suzie Salmon, aki egyes szám első személyben meséli el a vele történt tragédiát.  A Gyűrűk Ura óta világhírű rendező alkotásával a kamaszlány tökéletes kis túlvilágát teremti meg, amely valahol itteni földi létünk és a mennyország között található.
A mű első pár perce mesterien tervezett. Ez az első logikai egység, amely Suzie meggyilkolásáig tart, tele van hangulatkeltő elemekkel, s ezek megteremtik azt a melankolikus, és idillien hátborzongató atmoszférát, amelyre a mű a későbbiek során építkezik. Jackson talán ezzel a sajátos érzelem – és hangulatvilággal adja meg a film a legnagyobb értékét.
Kifejezetten hatásos a film elején a hó-gömbben rekedt pingvin metaforája, mellyel a rendező Suzie Salmon túl-világának állít kézzel fogható párhuzamot. Szintén jó megoldás, hogy a cselekmény során folyamatosan peregnek le előttünk a kislány utolsó napjaiban készített fényképei, melyek mind egy érzést, egy benyomást, egy pillanatot mutatnak meg a nézőnek a kamasz életéből.
Ugyanakkor eltúlzott motívumok is akadnak az alkotásban. Kissé erőltetetten hat, amikor már a Salmon család több tagja is különleges kapcsolatot képes kialakítani a halott lánnyal, például Suzie kisöccse egy gyermekrajzon a zöld domb és a napocska között határolja be a lány jelenlegi tartózkodási helyét. Szintén túlzottan idilli, sőt már-már mesterkélt jelenet, amikor a halott lány Ruth Connors bőrébe bújva jön vissza a szerelméhez, hogy bepótolja az elmulasztott első csókot, mielőtt végső nyugalomra térne a mennyországban.
A brutális gyilkosságot magát egyébként nem látjuk, csak a véres fürdőszoba és a kis szekrény sugallja, hogy valójában mi történhetett. Talán, jobb is hogy Peter Jakson így döntött, hisz a durva és kegyetlen képsorok valószínűleg a film legfőbb pozitívumaként említhető idilli atmoszférát bontották volna meg, valamint elriasztották volna az alkotás célközönségének nagy részét.
A film kép és fantázia világa jól-megkomponált, érdekes és összehangolt, azonban sok Gyűrűk Ura rajongónak mégiskritika_komfortos_mennyorszag02csalódást okozott. Úgy gondolom, hogy mivel a Komfortos Mennyország alaptörténete teljesen más, ezért eleve más vizuális megjelenítési lehetőségeket hordoz magában. Ráadásul a haláltól a mennyországig vezető utat nehéz feladat megjeleníteni, hisz a túl sok természetfeletti motívum és technikai trükk könnyen gagyivá tehette volna az alkotást. Jakson inkább a nagyon idilli és romantikus ábrázolás mellett döntött, amely ha olykor talán kicsit túl „rózsaszínű” is, a mű alapvetően mégis megőrzi művésziesen emelkedett stílusát. A rendező a képi eszközöket végig a lét-és a nem lét közötti különbség érzékeltetésének szolgálatába állítja.
A színészek közül Saoirse Ronan játéka a legfigyelemreméltóbb, a tehetséges fiatal színésznő remekül formálja meg Suzie karakterét. Érdemes még mindenképpen megemlíteni Stanley Tucci ügyes alakítását is, aki a kamaszt meggyilkoló pszichopata szomszédot játszza, s nagy szerepe van a nézők figyelmének fogva tartásában is.
A történet befejezése kissé túl mutat az egész film cselekményén, hisz kiderül hogy Suzie egy sorozatgyilkosság egyik áldozata volt. A lezárás abszolút pozitív: A gyilkos elnyeri méltó büntetését, hisz nevetséges halált hal. Suzie a többi megölt lánnyal együtt a mennyországba kerül. A földön maradt emberek pedig túl tudnak lépni a tragédián, és folytatni tudják életüket. A happy –end passzol befejezésként az idillikus alkotáshoz, ugyanakkor a film tartalmát tekintve kissé mégis abszurd.
Összességében a Komfortos mennyország minden hibája ellenére is jó film. Mégpedig azért, mert különleges hangulatot teremt. Érzéseket ébreszt, és elgondolkodtat olyan megfoghatatlan és elvont fogalmakról, mint az élet vagy a halál. S Suzieval együtt mi nézők is elmélkedünk kicsit a tragédiákról, a pillanat múlandóságáról, és egy másik világról, amelyet egyszer mi is megismerünk majd.

címkék: