Premieren a hollywoodi töltelék recept

2010. 05. 18. | mozi | Németh Dalma

1292_4_2A film, amin szórakozhatunk, izgulhatunk, amelynek főszereplőjével együtt álmodozhatunk, és sírhatunk a végén, vagy este vitatkozhatunk róla. Az elkövetkező hónapok előzeteseit nézve, eszembe jutnak a mostanában látott művek, és elgondolkodok – Úgy tűnik, mintha a hollywoodi rendezőkön is úrrá lett volna a tavaszi fáradtság. Mostanában, már meg sem kísérlik megerőltetni fantáziájukat, sőt, lappangó kreativitásukat is igyekeznek csitítgatni. – Hisz mennyivel egyszerűbb előhúzni egy „már jól bevált, s kiszámítható” amerikai receptet a fiók mélyéről, mint kitalálni valami újat.

S hogy hogyan készül a film e hollywoodi töltelékrecept alapján? – Néhány egyszerű sémát kell csupán egymásra pakolni, s a végén egy csipetnyit megfűszerezni ezeket:

Hölgy főszereplőnk legyen csinos, szőke, és amerikai. Lehetőleg válasszunk neki manapság divatos foglalkozást, legyen rendezvényszervező, mint a Minden kút Rómába vezet Beth-je, vagy ok-nyomozó sztárújságíró, mint az exférje elől menekülő Nicole.

Az sem hátrány, ha választottunk már világszerte ismert arc, mint például Jennifer Aniston, hisz egyrészt igazi közönség csali, másrészt meg valószínűleg a színésznő is ügyesen el fog tudni játszani egy olyan szerepet, amit már többször is kifejezetten jól sikerült neki.

S hogy továbbra se kelljen kockáztatnunk semmit, hősszerelmest kereső szereplőnőnket elindítjuk sztereotípiákkal és sablonokkal kikövezett cselekményünk útján, amelynek során törvényszerűen megkörnyékezi majd néhány viccesen esetlen fószer. Gondljunk csak például a Nicole –ba reménytelenül szerelmes kollégára, vagy a Minden kút Rómába vezet már-már paródia határát súroló felhozatalára. Akadt itt kolbászgyárostól kezdve, utcai bűvészen keresztül, nárcisztikus modellig minden. Noha bizonyos, hogy modern királylányunk rajongói egytől-egyig mind ki lesznek kosarazva, hisz bármily meglepő, de dívánk végülis tényleg azt a sármos macsót fogja választani, akire már a történet első tíz perce után is tippeltünk volna. Szép mintája ennek akár az olaszos riporter, Nick (Josh Duhamel) a Minden kút Rómába vezetből, de precedensnek számíthatjuk akár az exférj-t megtestesítő Milót (Gerard Butler) is.

S egy átlagos amerikai vígjáték elkészítéséhez ezen kívül már csak egy dolog hiányzik. Fűszerként egy kis romantika, kultúra, vagy akció, melyhez vegyítünk még néhány tutira csattanó poént. Persze a mértékekre itt is ügyelni kell, mert ha az említett összetevők közül bármelyikből túl sokat használunk fel, a film könnyen elgondolkodtatóvá, vagy megrázóvá válhat. Andy Tennant rendező úgy látszik az Exférj újratöltve esetében úgy döntött, hogy mellőzi a Mark Steven Johnson által választott rózsaszínű ködös, és rómaian varázslatos elemeket, és ő inkább egy kis lövöldözéssel, autósüldözéssel és bilincselősdivel körítve tálalja sztoriját – a végeredmény nem sokban különbözik.

Közben elkezdődik az e heti várva várt film, reménykedünk: majd ez hátha fantáziadúsabb lesz, de röhögünk egy párat, és már vége is van. Felállunk, megkérdezzük egymástól, hogy „ Na, hogy

tetszett?”- majd megállapítjuk, hogy „ Hát, nem volt valami nagy durranás, de azért elszórakoztunk.” – ebben a hónapban már harmadszor.

címkék: