Utazás a Tudat alatt

2010. 08. 10. | mozi | Németh Dalma

„Mi a legrugalmasabb parazita? – Egy ötlet. Egy egyszerű ötlet az emberi elméből képes városokat építeni. Egy ötlet képes átalakítani a világot és képes újraírni a szabályokat. Ezért kell ellopnom.” – vélekedik Cobb, az Eredet című film főhőse.

Christopher Nolan legújabb alkotásával az álmok labirintusába csalogatja kalandra nézőit –  mégpedig olyan neves színészekkel teszi ezt, mint Leonardo DiCaprio, Ellen Page, Ken Watanabe, Marion Cottilard vagy Joseph Gordon – Levitt.

A történetünk főhőse Cobb (Leonardo DiCaprio), aki mindenidők legprofibb tolvaja. A férfi ipari kémkedéssel keresi kenyerét, ráadásul nem is hétköznapi módon: társaival belépnek egy adott célszemély álmába, és jól bevált módszerükkel csempészik ki az áldozat legféltettebb titkait, hogy később jó pénzért eladhassák azokat.  Egy nap Cobb különleges megbízást kap: Saito (Ken Watanabe), a nagyhatalmú iparmágnás arra kéri, hogy konkurense agyába ültessék el azt a gondolatot, hogy fel akarja darabolni frissen örökölt, csaknem monopolhelyzetben lévő vállalatát. A küldetés kockázatos és bonyolult, hisz az ötletet úgy kell belecsempészni az agyába, hogy a fiatal örökös ébredése után sajátjának érezze azt. Cobb rövid habozás után úgy dönt, hogy elvállalja a feladatot, hisz cserébe Saito közbenjárásával hazatérhetne a szeretteihez, annak ellenére, hogy évek óta veszélyes bűnözőként körözik. Hosszas készülődés és szervezés után végül megkezdődik a nagy pszichológiai utazás az áldozat Fischer (Cillian Murphy) tudatalattija felé, ahol azonban a kis csapat váratlan akadályokkal találja szemben magát…

Christopher Nolan alkotását arra alapozza, hogy az embereket mindig is érdekelte az álmok világa és a tudatalatti működése. A rendező szépen felépített pszichológiai keretbe ágyazza a filmet, eredeti ötletei vannak, és ezekhez „tudományos” elméleteket és magyarázatokat is gyárt.

A mű képvilága érdekes, izgalmas illetve nagyon fantáziadús, és talán ez az Eredet egyik legnagyobb erőssége. Jó példa erre az a kiemelkedő jelenet, amikor az építészlány, Ariadne (Ellen Page) először épít színteret, és kipróbálja mire képes. Az álomban felborítja a gravitációt, és többsíkúvá teszi a világot – nagyon szürrealista, de lenyűgöző képet látunk.

A színészi játék is sokat ad az alkotáshoz, szinte minden karakternek van egy különleges kisugárzása. Itt emelném kiMarion Cottilard-ot, aki Cobb elhunyt feleségének képzetét, Mal-t alakítja. A színésznő játékával a történethez tökéletesen illeszkedő atmoszférát teremt. Mal titokzatos, kicsit őrült, és szomorú alakja a sztori legösszetettebb valamint legjobban megvalósított szerepe.

DiCaprio alakítása pedig kísértetiesen emlékeztet a Viharszigetben látottakéhoz, és karaktere is ugyanúgy kutatja a különbséget a képzelet és a valóság között. Egyébként, a két film befejezése is hasonló, hisz Nolan rendező is megkérdőjelezi utolsó kockáival a néző valóságról és álomról alkotott szilád meggyőződését, mint ahogyan azt Scorsese is teszi a Viharsziget lezárásaként. – Az Eredetnél ez azonban nem bizonyul annyira jó megoldásnak, mert a sztori, a képvilág és a párhuzamos cselekmény síkok sokat ígérnek – ez a lezárás viszont nagyon sablonosnak tűnik.

Az Eredet azért az apróbb hibák ellenére is jó film, s úgy gondolom, hogy mindenképp ez az utóbbi hónapok legkülönlegesebb alkotása. Vannak benne kreatív és szokatlan megoldások, és Nolan 142 percen keresztül tornáztatja nézői agyát – ez már mindenképpen tiszteletreméltó.

címkék: