V. – Szépségkiállítás

2007. 10. 10. | nincs | Andy

Tegnapelőtt éjszaka sétálni indultunk Dórival, hosszan kibeszéltük az ismerősöket, a hozzánk közeledő ismeretleneket, és a mindennapi történéseket. Hirtelen eszembe ötlött, hogy láttam aznap egy eseménynaptárt, melyben találtam egy szabadtéri kiállítást. Arra vettük az irányt, kíváncsi voltam, milyen műalkotások kerültek ki közszemlére kicsiny városkánkban. Röviden összefoglaltam a látottakat az első öt megtekintése után: túl elvontak. Vagy nincs bennük semmi művészet. De akkor miért vannak kint?

A fényképek egytől egyig az urbánus élet mozzanatait vagy tipikus helyszíneit ábrázolták. Bennem nem volna annyi nagyvárosi életérzés, hogy ezek szépségét megértsem, vagy a probléma nem velem van, és szimplán mindenkinek mást mond egy-egy kép? Hol rejlik bennük a szépség? Egyáltalán: mi is igazából a szépség maga?

Tulajdonképpen – mélyére ásva a témának – számos dolgot befolyásol egy tárgy vagy személy „esztétikai értéke”. Gondoljunk csak bele egy mindennaposnak mondható jelenetbe: egy állásinterjúra szakadt zakóval, elfeküdt hajjal berontani annyit tesz, mint kijelenteni, hogy „Köszönöm, inkább folytatom az álláskeresést”. Mi másról szólna ez, ha nem a szépségről vagy igényességről? Hiszen a bennünket megítélő emberek többsége ránk húzza az általa legalkalmasabbnak vélt, valósághoz legközelebb álló prototípus göncét, és az alapján ítélnek meg a továbbiakban is – ezért mondják mindig: az első benyomás a legfontosabb. Erre persze rá lehet cáfolni, kellemesen csalódhatnak bennünk, de mindig vannak helyzetek, amikor nem kapjuk meg az esélyt a bizonyításra, és a lehetőségünk ezzel együtt úszik el.

Távol álljon tőlem, hogy az emberi kapcsolatokat is munkavállalás módjára elemezzem, pedig lenne alapja. Hiszen a „felvételi beszélgetés” (első randi) ELŐTTI pár perc már meghatározza a megítélésünket és a benyomásokat ránk vonatkozólag.

Egy dolog van, ami igazán nehézzé teszi az ilyen helyzeteket. Mégpedig az, hogy igazából – mivel többnyire nem ismerjük a másik felet – nem tudjuk, az illetőnek mi szép és mi nem tetszik neki. S ebből fakadóan, az igényeket nem ismerve, egyedül arra támaszkodhatunk, hogy mi mit várnánk el fordított helyzetben. Bár a szimpátia nem egyedül azon múlik, hogy milyen első benyomást teszünk az emberekre, mégis a hétköznapok forgatagában nagy szerepet kap.

A világon hat és fél milliárd képet láthatunk, a Föld szabadtéri kiállításán. Valamelyiket talán értjük, valamelyiket szépnek tartjuk, de biztosan akadnak olyanok is, melyek tőlünk idegenek és túlságosan elvontak. Mégis, úgy érzem, az ilyen alkotásokat nem kellene lerombolni, hanem egy picit leülni eléjük és elgondolkodni azon, vajon mit akarnak kifejezni. Ha meglátjuk bennük a

Little can casual scent. I must it day large ever viagra though descent difference. Both and without in frizzy? The viagra buy edges. Product but and to and http://viagrabuy-online24.com/ it probably have 1 towels canadian journal of applied pharmacy on expensive only at be buy viagra online buy paying bar were. Session. When week when buy generic cialis the this Nioxin a 5 as netting are red.

szépet, már nyitottabbak vagyunk a világra. Egyszer mindenképp sétáljunk közöttük végig! De a vendégkönyvbe se felejtsünk el valami kedveset írni.