Minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett az Avatar

“Ez már hivatalos: a világ királya ismét a világ királya lett” – jelentette ki Jeff Bock boxoffice-elemző.

A félmilliárd dollár körüli költségvetésű Avatart a 3D-s technika megújításáért mérföldkőnek tekintik a filmezés történetében. Az adatok alapján az összbevétel 70 százalékát a film 3D-s vetítései hozták.

Cameron filmje a jövőben, egy távoli bolygón, a Pandorán játszódik, amelynek bennszülött lakosságát azért akarják elűzni az emberek, hogy kitermelhessék a kultikus lakóhelyük alatt található értékes ásványt. A kanadai rendező korábban arról beszélt, hogy a produkció – annak ellenére, hogy sokan átpolitizáltnak tartják – szélesebb metaforát hordoz, amely arra világít rá, hogyan bánunk a körülöttünk lévő világgal és természettel. A stúdió szerint a film témája a környezet védelme, az élet tisztelete, és a bolygó békéje iránti vágy vitte az emberek tömegeit világszerte a mozikba.

A produkció a legjobb film és a legjobb rendező Arany Glóbusz-díját is elnyerte a minap és jó eséllyel indul az Oscar-versenyben is.

(MTI)

Aztán csavar egyet a történeten!

A Negative Art koncertszervező idén körbelőtte a Sziget Fesztivált: az idén debütált Fekete Zaj Fesztivál néhány nappal a nagy testvér előtt ért véget a Mátrában, augusztus 23-án pedig immár ötödik alkalommal jelentkezik majd a Sziget utáni veszedelem nevű rendezvény, melynek keretében minden évben olyan műfajú zenekarok lépnek fel, akik a nagy fesztiválokon ritkábban jutnak színpadra. Wayne Hussey, a kanadai Birthday Massacre vagy az amerikai Made Out Of Babies után most az a csapat látogat ismét Budapestre, amely az első „veszedelmen” is aratott sikert anno. Az amerikai Crüxshadows ezúttal a Dürer kert szabadterén lép fel, LD50 DJ-kel karöltve.

Hegedű, szintetizátorok és az alapító frontember, Rogue hangja, karizmája – no meg talán a frizurája – a titka az 1992-ben, Floridában alakult The Crüxshadows együttesnek, mely a még ma is létező darkwave zenekarok között a legnagyobbnak számít: az elmúlt pár évben két daluk, a Sophia és a Birthday is vezette az amerikai Billboard slágerlistáját. Az együttes – weboldalukon is meghallgatható – könnyed dalai a klubok elektromos tánczenéihez szokott fülnek sem idegenek, így a táncoló publikum állandó tartozéka a Crüxshadows koncertjeinek, csakúgy mint a csapat rendes tagjainak számító, dekoratív – hogy ne mondjuk: provokatív – külsővel megáldott táncoslány-páros. Persze a Crüxshadows-nak rengeteg tinirajongója is van, ami inkább Rogue-nak köszönhető..

A ’90-es évek elején alakult csapat a hagyományos darkwave, majd a jóval elektronikusabb ebm és new wave műfajok kedvelőinek is elnyerte tetszését, hiszen zenéjük könnyed magával ragad. Szívós munkával küzdötték fel magukat underground kult státuszukba: ma már szinte Európa minden országában jártak, de pl. ők voltak az első külföldi gothic zenekar, akiket Kínába is beengedtek… el lehet képzelni, mekkora lelkesedés fogadta őket a Midi Open Air Fesztiválon, maréknyi másik nyugat-európai csapat mellett Pekingben.

A jelek szerint Rouge egyre több egyre vonzóbb hölgyet gyűjt maga köré az együttesbe: A Dreamcypher turné után a legrégebbi tag, Rachel ugyan visszavonult, ám helyette egy másik hegedűs került a csapatba, s a két dögös táncosnő mellett most már a gitárt is egy vadmacska pengeti.

Hogy zenéjük mennyire sokszínű a szúrós elektronikus alapok, a bársonyos hegedűbetétek és a harapós gitárfutamok együttes alkalmazásától, azt jól mutatja, hogy mennyi különböző csapattal szerepeltek már együtt: ugyanúgy szerepeltek már a Cure, a Placebo és Sisters Of Mercy oldalán, mint mondjuk a VNV Nation, az Apoptygma Berzerk vagy a Ladytron előtt. Ezúttal a szubkultúra hazai webportálja, az LD50 DJ-i válogatnak majd a Crüxshadows koncertje előtt és után nótákat a táncolni vágyók kedvéért. Jegyek kedvezményes elővételi áron már kaphatóak, országszerte a Ticketportal jegyirodáiban, és a www.ticketportal.hu oldalon.

A Negative Art bemutatja: Sziget utáni veszedelem

2009. augusztus 23., vasárnap

Budapest, Dürer kert

Crüxshadows koncert

warm-up, afterparty: LD50 DJ-k

Belépő: 3000 Ft, a rendezvény napján 3500 Ft.

Kapcsolódó weboldalak:

http://www.myspace.com/cruxshadows

http://www.negativeart.hu

http://www.cruxshadows.com

http://www.ld50.hu

http://www.durerkert.com

http://www.ticketportal.hu

Képzeljük el a világszerte tömegeket képernyő elé szögező 24 tévésorozat másfél órásra zanzásított mozifilm-változatát: Jack Bauer szerepében a korosodó, gyöngyöző halántékú Dennis Quaid-del, a karizmatikus Palmer szenátor helyett felejthető amerikai elnökkel (William Hurt), egy gyermeki lelkesedéssel kamerázó turistával (Forest Whitaker), egy profi tévéssel (Sigourney Weaver) és még profibb terroristákkal.

Tegyük át a helyszínt Spanyolországba, meséljük el a történetet több nézőpontból, vegyük el a fordulatok nagy részét, adjuk hozzá a kötelező autósüldözést plusz egy tragikomikus végkifejletet, és máris megkapjuk a Nyolc tanú képletét: nagy költségvetésű, nagy nevekkel dolgozó, nagy reményekre jogosító thriller, ami a gyenge forgatókönyv és a lélektelen színészi játék miatt mégis a közepes szint alatt marad.

Az amerikai elnök a spanyolországi Salamancában (a filmben Mexico City helyettesíti a várost) a terrorizmus elleni harcról tárgyal. Egy nyilvános nagygyűlésen épp korszakalkotó bejelentésre készül (ennek pontos mibenléte nem derül ki a film folyamán), amikor egy jól irányzott lövés leteríti. Nem sokkal később a téren egy bomba is felrobban, és kitör a káosz. Az elnököt védő titkosügynök, Thomas Barnes (Dennis Quaid) és társa, Kent Taylor (Matthew Fox) versenyt futnak az idővel: el kell kapniuk a támadót, mielőtt másodszor is lesújt.

A thriller alapötlete, hogy az eseményeket több szereplő nézőpontjából meséli el. Ezt a technikát Akira Kurosawa japán rendező tette ismertté 1950-ben, Rashomon (A vihar kapujában) című legendás alkotásával. A Rashomon-elvnek nevezett elbeszélési módot azóta számos filmben alkalmazták már, de míg Kurosawánál fontos művészi eszköz volt a többnézőpontú narratíva, addig napjaink mozijában inkább a feszültségkeltést, a “nem tudunk mindent”-érzés felkeltését szolgálja.

Nincs ez másként a Nyolc tanúban sem, ahol az eseményeket egy kihelyezett tévéstáb vezetője (Weaver), az elnököt védő titkosügynök (Quaid), egy helyi rendőr (Eduardo Noriega), egy kamerájától elválaszthatatlan amerikai turista (Whitaker), maga az elnök ( Hurt) és a terroristák (Saïd Taghmaoui, Ayelet Zurer, Edgar Ramirez) szemén keresztül látjuk. Természetesen hamar kiderül, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő merénylet mögött sokkal nagyobb erők állnak, mint gondolnánk, és hogy − ki hitte volna? − a szereplők közül nem mindenki az, akinek látszik. Minden egyes új nézőponttal egy kicsit többet tudunk meg, az események folyamatos visszajátszása, ismételgetése azonban hamar fárasztóvá válik.

A hatásos, sokat ígérő kezdés után rekordgyorsasággal csökken a film tempója. A különböző “nézőpontok” gyakran az egyes jelenetek újraírásával és unalomig ismétlésével egyenértékűek, az előre- és visszajátszások néha teljesen céltalanok. A szálak kiábrándítóan hamar összefutnak, a kérdésekre túl gyorsan választ kapunk, és a film utolsó harmadára nem marad más, csak az említett, végtelenségig nyújtott autósüldözés, valamint a kiszámítható, melodramatikus végkifejlet.

Barry L. Levy elsőfilmes forgatókönyvíró nem tudja kiaknázni a filmben rejlő remek lehetőségeket. A dialógusok üresek, hiába a feszültségkeltés, a várt nagy fordulatok elmaradnak, ráadásul csak úgy sorjáznak az Egri csillagok karórás janicsárjaihoz hasonló filmes bakik, mint például a tömegben sétáló amerikai elnök vagy az oldalfegyverek, amiket soha nem kell újratölteni. Ezeken a hibákon még a parádés szereposztás sem segít, igaz, a húzónévként felvonultatott sztárok nem is nagyon törik magukat.

Dennis Quaid és William Hurt rutinból, az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül játszik. Matthew Fox már többet tesz hozzá Taylor ügynök karakteréhez, neki viszont olyan kevés idő jut a vásznon, hogy szerepét bárki másnak is adhatták volna. Ugyanez igaz Sigourney Weaver-re és Forest Whitaker-re is: utóbbi szinte meg sem szólal, előbbi pedig nagyjából öt percet szerepel.

A hazai közönségnek többnyire ismeretlen színészek, Saïd Taghmaoui, Ayelet Zurer, Edgar Ramirez és Eduardo Noriega játéka jóval meggyőzőbb, mint a nagy sztároké. Mellettük dicséret illeti még Amir M. Mokri operatőrt is a stílusos, modern látványvilágért és néhány igazán izgalmas technikai megoldásért. Az ő segítségével lendül át a film a számtalan holtponton: kameratrükkjeivel még a túlságosan hosszúra nyúlt, unalmas autósüldözéses jelenetbe is képes némi adrenalint csempészni.

A Nyolc tanúban minden megvan ahhoz, hogy első osztályú thrillerré váljon: izgalmas alapötlet, nagyszerű színészek, kiváló stáb, de sajnos akárhogy is próbálja, nem tud kitörni a középszerűségből. A sokat ígérő előzetest és a szereplőgárdát látva nagy reményekkel mentem a moziba, és bár a célnak (könnyű, péntek esti szórakozás) megfelelt a film, mégis hiányérzettel távoztam: a popcornfaktorra nem lehetett panasz, a katarzis viszont elmaradt.

Nyolc tanú (Vantage Point)
Színes, amerikai thriller, 2008
Hossza: 90 perc

Rendező: Pete Travis
Forgatókönyv: Barry L. Levy
Operatőr: Amir M. Mokri
Jelmez: Luca Mosca
Zene: Atli Örvarsson
Vágó: Stuart Baird, Sigvaldi J. Kárason, Valdís Óskarsdóttir

Gyártó: Columbia Pictures
Forgalmazó: InterCom
Hazai bemutató: 2008. április 10.

Egy szokatlan krimi, amit talán a nők inkább megértenek, mint a férfiak: Malena, szép, de zárkózott pszichiáternő nap mint nap a páciensei bajait hallgatja. Már maga is elgondolkozik azon: vajon, egyszer ő is egy heverőn köt ki, elpanaszolva világfájdalmát…? Ideje lenne változtatni: jó alkalmat kínál egy táncos összejövetel, ahol mindenkinek a tangó a szenvedélye (de itt sem talál korban hozzá illő társat). Miközben hazafelé vezet, és megoldást próbál keresni problémáira, egy transzvesztita segítségére siet. A férfit, aki molesztálja a „nőt”, megöli. Hamarosan kiderül, hogy akivel végzett, egy zsaru volt. Bár az elhunytat elrejtik, a történet nem bonyodalom mentes: meglátja a halott rendőr családját a hírekben, és elhatározza, hogy megkeresi őket. Az özveggyel –aki még nem tudja, hogy azzá vált- összebarátkoznak, és Sabinához (aki társa eltűnésében nyomoz) is egyre szorosabb szálak fűzik…

Érdemes elmenni és kivirágozni: megtudhatjuk, hogy mennyi kell ahhoz, hogy egy nő –vagy legyen bárki más- száznyolcvan fokos fordulatot vegyen maga körül (miközben rájön: nem elég, hogy sosem volt boldog igazán, még önmagát sem ismeri). Megismerhetjük a szerelem, és a barátság határtalanságát, valamint az átváltozás ízét, örömét. Ehhez a lenyűgöző élményhez hozzájárul a két kiváló főszereplő, Eduardo Blanco és María Marull (akinek a tekintete lényegesen többet elárul, mint mondatai) játéka, valamint a zene, mert anélkül nem lehet kinyílni.

(április 4., 18:00 Toldi / április 9., 20:30 Örökmozgó, Naranjo en flor/ Flower of Seduction/ R.: Antonio González Vigil, Fsz.: Eduardo Blanca, María Marull, Dalia Elnecavé, Fausto Collado, Verónica Boter, Constanza Fiardi Mazza)

Július 2-től négy napon át ismét Sopron ad otthont a VOLT Fesztiválnak, amely 15 éve garantál tartalmas és minőségi kikapcsolódást az ország számos régióiból érkező és a külföldi vendégeknek egyaránt. Bár a nagyszínpados „headliner“ fellépők közül többekkel még zajlanak a tárgyalások, számos „nagy név” részvétele máris biztosra vehető.

Elsöprő hangulatú balkáni bulit ígér a GORAN BREGOVIC WEDDING AND FUNERAL BAND a VOLT nagyszínpadán. A Kusturica-filmeken nevelkedett nagyérdemű számára bizonyára nem kell bemutatni Goran Bregovic feledhetetlen hangulatú koncertjeit. Szintén a balkáni virtus jellemzi a SHANTEL & BUCOVINA CLUB ORKESTAR produkcióját, amely ma a legjelentősebb európai fesztiválok keresett „árucikke”. És még mindig világzene: Manu Chao állandó zenésztársa, ROY PACI személye egyértelmű garancia egy igazán lendületes és vidám koncertre..
Régóta vár a hazai közönség a DREADZONE dub-reggae-breakbeat-house elemekből építkező, mindent elsöprő élő produkciójára. Már nem kell sokat várni rájuk, hisz ők is fellépnek a VOLT nyitónapján!

Brit színekben érkezik Sopronba a punk rock nagy generációjának egyik legfontosabb bandája, az EXPLOITED és ugyanezen színpad nemzetközi palettáját gazdagítja majd a svéd CLAWFINGER csapata is, a hazai rockkerek színe-java mellett.

A lágyabb dallamok és a VOLT-ra jellemző fesztiválhangulat rajongói számára jó hír, hogy az idei VOLT-on új programmal mutatkozik be a legfinomabb francia csapat, a NOUVELLE VAGUE, és visszatér a garage-műfaj igazán bulis német mestere, FRANK POPP és zenekara is.
Az osztrák zenészpáros, RICHARD DORFMEISTER és RUPERT HUBER választása is a VOLT-ra esett: mindössze néhány európai fesztiválfellépés mellett itt mutatják be a TOSCA élő változatát, melyet Dorfmeister DJ-szettje követ. Valódi csemege a műfaj kedvelői számára a RODNEY HUNTER & LIVE BAND koncertje, amely keretében a nemrég megjelent új albumot mutatják be az osztrák zenészek.

A nyolcvanas évek hangzásával kokettáló electro-trash műfaj, és persze napjaink tánczenéjének egyik legizgalmasabb és legdivatosabb figurája, a kanadai szupersztár, TIGA is bemutatkozik a soproni közönségnek.

A drum and bass híveit minden éjszaka több nagyágyú örvendezteti majd meg. Roni Size pár éve már emlékezetes szettet celebrált a VOLT-osoknak, idén azonban egy igazi élő, nagyzenekaros produkcióval érkezik a RONI SIZE REPRAZENT, ahogy HIGH CONTRAST, valamint MARKY és STAMINA MC produkciói révén ugyancsak zúzós estékre számíthatunk. Igazán eklektikus műfajkavalkád jellemzi LAYO & BUSHWACKA! munkásságát, teltházas táncparkettre számíthatunk a páros soproni fellépése idején is.

SENOR COCONUT és zenekara a VOLT-os koncert idejére sztárvendégként meghívta maguk mellé LOUIE AUSTEN-t, akivel nemrég közös kislemezt jelentettek meg, és akit tavaly a jelek szerint sikeresen tapsolt vissza a soproni közönség. Azok pedig, akik szeretik a profi zenebohócokat, mindenképp keressék SIRQUS ALFON feldolgozásokat bemutató performance-át.

Majdnem 20 név máris publikus a közel 250 fellépőt felvonultató programból, és még milyen messze a nyár! A szervezők azt ígérik: hamarosan jön a folytatás!

Jegyárak: VOLT Fesztivál bérlet: 14900 Ft, Kombinált bérlet (amely a Heineken Balaton Sound fesztiválra is érvényes): 29900 Ft.

Jegyelővételi helyek listája: www.volt.hu,
Kijelölt jegyelővételi helyek Üdülési csekket és Sodexho Kultúra utalványt is elfogadnak.

Három pályázat útján, összesen 56 millió forintot oszt ki a kortárs könnyűzenei kultúra segítésére tavasszal a PANKKK.
Pályázhatnak egyrészt az eddig kiadott nagylemezzel nem rendelkező hazai zenekarok első lemezeinek részfinanszírozása. A 16 milliós keretösszegből 300-500 ezer forint igényelhető lemezenként. A pályázatok beküldési határideje: 2008. április 4.
Másrészt – 2008. április 11-ig – a kiadott nagylemezzel rendelkező, profi hazai zenekarok is adhatnak be pályázatot soron következő lemezeik részfinanszírozása. E pályázat keretösszeg 28 millió forint, melyből lemezenként 4-600.000 forint igényelhető.
Mindkét pályázat célja, hogy segítse a piaci alapon nem, vagy csak nagy nehézségek árán kiadható, kevésbé populáris kiadványokat.

A harmadik pályázat célja a hazai könnyűzenei tehetségkutatás és –gondozás elősegítése. A pályázatban kizárólag olyan rendezvények támogathatóak, amelyek verseny rendszerben kerülnek megrendezésre, tehát a benevező zenekarok élő fellépései alapján, szakmai zsűri bevonásával alakul ki a végeredmény. Kiemelt cél az utógondozás elősegítése, tehát a pályázatoknál előnyt jelent, ha a nyertes zenekarok a tárgynyeremények mellett új szakmai kapcsolatokkal, komolyabb fellépési lehetőségekkel és a további fejlődés egyéb lehetőségeivel gazdagodnak. Beküldési határidő 2008. április 18.

2005 nyara óta a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) egy gyökeresen új szemléletet honosított meg a hazai kulturális politika rendszerében. Ez az első olyan kormányzati kezdeményezés, amely kimondottan a (tágan értelmezett) könnyűzenei szcéna fejlesztését tűzte ki célul. A PANKKK alapvető küldetése, hogy az igényesebb műfajok számára is élet- és versenyképes környezetet teremtsen az amatőr szinttől egészen a professzionális produkciókig. A program a könnyűzene átfogó és nyitott értelmezésén alapul: egyaránt megfér benne a jazz, a népzene, a világzene, a pop, a rock és egyéb modern műfajok.

Részletes kiírások és további információk a PANKKK hivatalos honlapján, a www.pankkk.hu oldalon találhatók.

A pályázati anyagokat postai és online úton egyaránt el kell juttatni az alábbi elérhetőségekre: Postacím: Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága, Fejezeti Pályáztatási Osztály (1388 Budapest, Pf.: 82.). Online regisztráció: www.pankkk.hu honlap / online pályázati regisztráció menüpont.

További információ:

Berta András
program koordinátor,
PANKKK – Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért
andras.berta@pankkk.hu
(06 20) 394 1071

Mindazok, akik tavaly már „belekóstoltak” a Balaton Sound sajátos ízébe, tudják milyen páratlan hangulatra számíthatnak az idei nyáron is. A fesztiválok közül kimagaslóan nívós szolgáltatásokat a szervezők idén tovább fejlesztik: igényes éttermek, koktélbárok, kulturált mellékhelyiségek és erre az alkalomra épített utak várják majd a vendégeket. Tovább bővül az egyedi kialakítású programhelyszínek sora is, a színpadokon pedig kuriózumnak számító szupersztárok köszöntik a fesztiválozókat az elektronikus zenei műfajoktól a világzenén át a jazzig.

Évek óta várja a hazai közönség, hogy végre a magyarokat is megtáncoltassa a DJ-producer-zenész-világsztár, FATBOY SLIM! Igen, a Heineken Balaton Sound Nagyszínpadán azt a nevet köszönthetjük, aki pár évvel ezelőtt 250.000 strandolónak zenélt Brightonban, azóta pedig évente csupán néhány fellépést vállal el, s csak azokon a helyeken, amelyek valamiért felkeltik az érdeklődését. Ő az a DJ, aki elsőként emelkedett rocksztárokat megillető magasságokba, nem véletlenül…
Szintén a Heineken Nagyszínpad „headlinere” lesz a bristoli MASSIVE ATTACK, míg a koraesti órákban több világsztár is tiszteletét teszi ugyanitt.

A közel ötezer fő befogadására alkalmas Aréna fellépői közül eddig két hatalmas név publikus. A Heineken Balaton Sound vendége lesz ARMIN VAN BUUREN, akit 2007-ben a világ legtekintélyesebb magazinjai az év DJ-jének választottak, valamint DAVID GUETTA, akit ugyancsak a világ elsőszámú kedvencei között jegyeznek.

A vízparti helyszínek – a nap 24 órájában – számos programmal kedveskednek a fesztivál vendégeinek. A 2007-es, betegség miatt elmaradt fellépést az idén pótolja a Café del Mar rezidense, JOSÉ PADILLA, aki tavaly személyesen hívta fel a szervezőket és tett ígéretet az idei visszatérésre.
Élő produkcióval érkezik Németországból a világhírű elektro-house duó, a BOOKA SHADE, és a legjelentősebb fesztiválok aktuális sztárja, M.A.N.D.Y., míg a drum and bass-rajongókat többek között LTJ BUKEM & MC CONRAD, valamint DJ HYPE és DADDY EARL táncoltatja meg a Balaton partján.

Ellátogat hozzánk a német reggae-front legsikeresebb előadója, GENTLEMAN, a kubai hiphop banda, az ORISHAS, a svéd KOOP és a Thievery Corporation holdudvarából ismertté vált FEDERICO AUBELE is.

Ezzel természetesen a kör nem zárult be, a következő hetekben, hónapokban még számos újdonságot ígérnek a szervezők.

Jegyárak: bérlet: 16900 Ft, Kombinált bérlet (amely a VOLT Fesztiválra és a Heineken BALATON SOUND-ra is érvényes): 29900 Ft.

Jegyelővételi helyek listája: www.balatonsound.hu

A kijelölt jegyelővételi helyek Üdülési csekket és Sodexho Kultúra utalványt is elfogadnak.

Magyarország legkedveltebb és legváltozatosabb vidéki fesztiválján 2007-ben közel 70.000-en vettek részt. A szervezők 2007-es felmérése arra mutatott rá, hogy az ország minden részéről és Európa több régiójából érkező vendégek szerint a színvonalas, világsztárokat is felvonultató programkínálat és az eseménynek otthont adó város egyedi hangulata mellett a VOLT vonzereje jelentős részben a közönség színes összetételének köszönhető.

A VOLT Fesztivál szervezői a kezdetek óta nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a program összeállítását ne elsősorban a várható nézőszám befolyásolja, sokkal inkább a műfajoktól független eklektika legyen a szervezőerő. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a közönség összetétele jó néhány éve érezhetően eltér a hagyományos zenei fesztiválokétól. A jelenlévők közül sokan egyfajta „programdús nyaralásként” értelmezik ezt a hosszú hétvégét, így a fesztiválnak otthont adó kemping mellett Sopron és környéke valamennyi szálláshelye – még a legdrágább szállodák is – a VOLT vendégeivel telnek meg. Az elsődleges célcsoportnak tekinthető 16-30 éves korosztályon túl nagy számban vesznek részt idősebbek és családok is a fesztiválon.

Ezt a széles és színes látogatói kört hivatott bemutatni a VOLT Fesztivál „Mi vagyunk a VOLT!” elnevezésű idei reklámkampánya.
A szervezők arra buzdítják a fesztivál vendégeit, küldjenek be 1-1 fotót magukról, melyek a VOLT print- és outdoor reklámfelületein, valamint a www.volt.hu oldalon lesznek láthatók.
A portrék mellett ugyancsak várnak rövid, 10-30 mp terjedelmű videóüzeneteket a potenciális résztvevőkről, amelyekben az Európa bármely pontjáról érkező fesztiválozók magukat mutathatják be. A kisfilmek ugyancsak az Interneten, illetve a legjobbak a fesztivál TV-spotjában lesznek láthatók.
Az első 1000 fotóbeküldőt a VOLT Fesztivál szervezői személyre szabott, egyedi poszterrel jutalmazzák, amelyen természetesen az eljuttatott portré is szerepel majd. A legjobb videóüzenetek gazdái pedig V.I.P.-belépővel vehetnek részt a július első hétvégéjén megrendezésre kerülő 16. VOLT Fesztiválon.

„Az elsődleges célunk valóban az, hogy a jelenlévők és a szkeptikus távolmaradók számára is bemutassuk, kikből áll a VOLT Fesztivál. Ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy a közönségünkkel a kampány kapcsán egy szorosabb, közvetlenebb kapcsolatot alakíthatunk ki. Az egyedi, személyre szabott VOLT-os poszterek által pedig egész évben jelen lehetünk a vendégeink lakásaiban” – mondták el a szervezők.

A hirdetéseken megjelenő „civilek” között természetesen helyet foglalnak majd a VOLT sztárjai és V.I.P. vendégei közül is sokan. Az első felhívásokon a VOLT-os törzsvendégek között máris feltűnik Till Attila, Pachmann Péter és családja, valamint Fiala János is.

Részletek: www.volt.hu

Ha egy tévézős péntek estén A holló vagy az Evita közül kell választanom, gondolkodás nélkül az előbbire voksolok. A horrortól a thrilleren át a „gót”filmekig világéletemben nagy rajongója voltam a mozi Sötét Oldalának, a musicalekkel azonban (tisztelet a klasszikus kivételeknek) hadilábon állok. Színpadon sem kedvelem őket túlzottan, a filmes interpretációk többségétől pedig kifejezetten borsódzik a hátam. Kész szerencse, hogy Tim Burton nagy kedvencemet, Johnny Deppet szemelte ki a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya címszerepére, így nem kellett sokat töprengenem, vajon beveszi-e a gyomrom a horror-musical gyanús műfaját.
Ha már gyomorról van szó: a démonborbély kalandjait nem ajánlom senkinek randimozi gyanánt, pláne nem egy romantikus vacsora felvezetéseként: még csak a szereplők felsorolásánál járunk, de máris véreső áztatja London sötét utcáit, a film harmadától kezdve pedig percenként gyönyörködhetünk átvágott torkokban, megcsonkított testekben, óriás húsdarálóba tömködött emberi végtagokban, miközben a vásznon hektoliterszámra folyik a ragadós művér. És hogy mindezen B-kategóriás horror-banalitás ellenére miért érdemli meg mégis a Sweeney Todd, hogy modern klasszikussá váljon?
Benjamin Barker (Johnny Depp), a tizenöt éve igazságtalanul száműzött borbély Sweeney Todd álnéven visszatér Londonba, az aljas és korrupt Turpin bírót (Alan Rickman) keresve, aki annak idején koholt vádakkal rabságba vetette őt, hogy megkaparinthassa ifjú feleségét és kislányát. Régi szállásadónője, Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter) segítségével újra berendezi fodrászüzletét, s miután a nőtől megtudja, hogy felesége megmérgezte magát, lánya pedig a bíró gyámsága alatt áll, ördögi bosszútervet eszel ki Turpin és csatlósa (Timothy Spall) ellen. A Todd iránt gyengéd érzelmeket tápláló Mrs.Lovett mindenben hűségesen segíti ideálját: amikor (anti)hősünk kényszerűségből elvágja az őt zsaroló rivális borbély, Pirelli (Sacha Baron Cohen) torkát, egyedi ötlettel áll elő a holttest eltüntetésére és saját, csődbe jutott üzletének felvirágoztatására. Pirelli földi pályafutása húsospite-töltelékként folytatódik, hasonlóan az első gyilkosság után fékevesztett pszichopatává váló Todd többi áldozatához. Miközben az üzlet virágzik és egész London Mrs. Lovett szaftos pitéin csámcsog, Todd hajdani útitársa, a romantikus lelkű, ifjú Anthony (Jamie Campbell Bower) beleszeret az őrült borbély lányába, a bájos Johannába (Jayne Wisener), akit Turpin rabságban tart és feleségül akar venni. Anthony elhatározza, hogy megszökteti a lányt, ehhez azonban szüksége van Todd segítségére, akinek a szerelmesek terve pont kapóra jön bosszúja beteljesítéséhez…
Ennyi dióhéjban a nagysikerű Stephen Sondheim musicalből készült film története, ám a teátrális-véres felszín alatt egy klasszikus tragédia bontakozik ki a kiváló színészi játék nyomán. Kétségtelen, hogy Johnny Depp a démonborbély megformálásával új kultuszfigurát teremtett: a Broadway őrjöngő, hadonászó borotvaforgatója helyett Sweeney Todd, a naiv fiatalemberből sokat szenvedett, megtört szívű férfivá, majd félelmetes bosszúállóvá vált suttogó pszichopata egy összetett, hiperérzékeny, sötét megszállottságában is drámai karakter.
Helena Bonham Carter alakítása lenyűgöző, ezt még azok a kritikusok is elismerik, akik nem győzik ostorozni Tim Burtont amiatt, hogy saját élettársának adta a női főszerepet. Mrs. Lovett a kegyetlen és cinikus felszín alatt egy rajongó, szerelmes nő és gondoskodó, gyengéd anya, akinek komikusan romantikus fantáziálása tengerparti idillről és az imádott borbéllyal kötött házasságról a film legmulatságosabb és mégis egyik legszívszorítóbb jelenete.
Alan Rickman kiváló választás volt Turpin szerepére: szinte meg sem kell szólalnia, már a puszta arckifejezése mindent elárul az aljas és perverz bíróról. Ugyanez mondható el Timothy Spallról, aki Turpin csatlósaként olyan undorító és aljas pöffeteg, amilyennek csak lennie kell. A kis Tobyt (Pirelli volt segédjét és Mrs. Lovett anyai gondoskodásának tárgyát) játszó Edward Sanders szintén emlékezetes alakítást nyújt, az pedig nem meglepő, hogy a kazah nép dicső gyermekét, a Pirellit megformáló Sacha Baron Cohent (alias Borat) már a megjelenése pillanatában hangos tetszésnyilvánítással fogadta a mozi közönsége.
Egy ilyen nehéz műfajnál a remek színészi játék önmagában még nem garancia a sikerre, Burton azonban tudja, kikkel kell együtt dolgoznia ahhoz, hogy a technikai megvalósítás is hibátlan legyen. Dante Ferretti látványtervező, John Logan forgatókönyvíró, Dariusz Wolski operatőr, Chris Lebenzon vágó és Colleen Atwood jelmeztervező a klasszikus hollywoodi rémfilmek hőskorát megidézve egy olyan nyomasztó, a szürke árnyalataival dolgozó látványvilágot álmodott meg, amely Hasfelmetsző Jack sötét, bűnben és nyomorban fulladozó Londonát kelti életre. A hamuszín palettán az egyetlen élénk folt a spriccelő vér rikító pirosa, s ezzel a művészi kontraszttal a vérfürdő ábrázolása sikeresen átcsúszik a gyomorforgatóból a plasztikusba.
Stephen Sondheim zenéje méltán tette világhírűvé a musicalt: hátborzongató orgonafutamok keverednek gyönyörű melódiákkal, lenyűgözően hatásos hangzásvilágot hozva létre. A többnyire képzetlen hangú színészek mind maguk énekelték fel dalaikat, s bár az eredmény nyilvánvalóan nem üti meg az Angela Lansbury−Richard Burton-féle Broadway-show színvonalát, a fülnek mégis meglepően kellemes.
Természetesen mint minden filmnek, a Sweeney Toddnak is megvannak a maga hibái. Nyilvánvalóan sok kritika fogja érni az eredeti musical rajongóitól, de ezen minden feldolgozásnak át kell esnie. Számomra az elsietett végkifejlet volt az egyik legnagyobb negatívum: mintha a várva-várt tűzijáték rakétái félúton szétpukkantak volna. Anthony, Johanna és Toby sorsának alakulásával is adós maradt a történet. Ezenkívül kicsit aránytalannak találtam az egyes szereplőkre fordított figyelmet. A három központi figura olyan erőteljes, hogy mellettük többnyire észre sem lehet venni a mellékszereplőket. Különösen igaz ez a szerelmespárra: Anthony és Johanna annyira jelentéktelen, hogy másnap már az arcukra is alig emlékeztem.
Mindezek azonban semmit nem vonnak le a film értékéből. Tim Burton bátor próbálkozása nyomán egy olyan alkotás született, amely hibáival együtt is képes elvarázsolni a nézőt: bűnösen csábító, felkavaró és meglepetésekkel teli, akárcsak Mrs. Lovett húsos pitéi…
(Sweeney Todd A Fleet Street démoni borbélya – hazai bemutató február 21-én)

A zenekar történetére egészen 2004-ig visszatekinthetnénk, azonban érdemes az első lemezfelvétellel kezdeni. Karácsonyi ajándékba szánt számmal kezdődött minden. Szabó Tamás, az együttes frontembere egy-egy számot meglepetésként akart a karácsonyfa alá csempészni. A stúdiómunka olyannyira jól sikerült, hogy: a fiúk elhatározták: ha már csak kedvtelésből is, de fel-felvesznek néhány dalt. Az év végén előttük állt egy „majdnem lemez”. A sok alkalmi zenéléseket, már csak rendszerezni kellett és egy ütős anyag készülhetett el. Az egy év, míg megszerkesztették az albumot, együtt játszottak a stúdióban, elég volt arra, hogy megismerjék egymás: kinek milyen a zenei felfogása, munkamorálja, humora. Összeállt a csapat. Ebben az esetben kicsit másképp született zenekar. Előbb a lemez, azután koncertezés. Vannak, akik „kiforratlannak” vélik a dalokat. A fiúk nem így érzik: kivétel nélkül mindegyik saját szám, és van olyan szerzemény, ami már hét-nyolc éves múltra tekint vissza.

„Kávékeringő”, mert minden művész gyakran üldögél kávéházban, presszóban. A zenekarok többsége is kisebb szórakozóhelyeken játszik., másrészt a cím egy régies megfogalmazása annak a világnak, ami a századelő hangulatát idézi. A számok hangszerelésénél nem feltétlenül törekedtek a húszas, harmincas évek hangzóvilágára. (bár némelyik dal beleillet volna a kor „zenéjébe”).

Az album kilenc számot tartalmaz., amit versek szakítanak félbe megerősítve, vagy éppen megcáfolva az elhangzottakat. Ezek a versek fogják össze egésszé a dalokat. Egy szám mégis kilóg a sorból. Az utolsó helyen lévő szerzemény egy Vivaldi átirat, amit Szabó Tamás, és egykori tanítványa, Fórizs Balázs játszott el. Zenei munkájukat Kövi Artúr Bálint csellista, Vasvári Emese színművész és Fórizs Balázs szájharmonikás segítette. Mindent tudnak a lemezről, nincs más hátra mint egy hosszú zarándokút a Take Five Jazz Clubba!
Zenekari tagok:
Szabó Tamás, Császári Gergely, Nemes Zoltán, Gazda Bence, Kárpáti Zoltán, Glaser Péter

Persze egy 1408-kaliberű film esetén ez nem bosszantó túlságosan, a probléma csupán annyi, hogy én borzongani akartam ezen a filmen. Vártam, hogy kirázzon a hideg, hogy össze kelljen szednem a bátorságomat, hogy haza merjek menni, és egyéb önkínzó motívumokat. Nem térnék ki a pszichológiai mellékzöngéjére annak, hogy az ember vajon miért szeret borzongani, én például szeretem a feszültséget, a bizonytalanság drámai kínját a filmvásznon, de azért a hepiendnek sem vagyok ellensége. Na, először is: az 1408 Stephen King regényéből született. Ez számomra nem volt nagy húzóerő, elég sok rossz könyvét olvastam, és ugyancsak rossz adaptációkat is bőven láttam. (Nagy tisztelet az egyik kivételnek, A titkos ablaknak, ami brutál jó és ijesztő, nyilván Johnny Deppnek köszönhetően, aki általában fél kézzel játszik el minden ilyesféle – egyszerűbb szerepet.)  A másik húzóerő nyilván John Cusack lenne, egy világsztár egy nélküle B-katosnak számító moziban. Én nem tudom, nekem mi bajom van Cusack-kel, mert tényleg nem rossz. (Hm, talán mégis van szubjektivitás? Á, nem.) Csak általában olyan bénának tűnik és olyan középszerűnek, de most kiderült, hogy nagyon tud nézni, és … mit is? De tényleg nem rossz. Igazából egy középszerű fickót játszik, aki megélhetési író, és tragikus múltja is van. Ja, és mindenféle paranormális dolgokról ír. Aztán fogja magát és kiveszi az 1408-as szobát, a szálloda igazgatójának komoly intései ellenére, hogy megfejtse annak titkát, miért halt meg ott több mint ötven ember a hotel megnyitása óta. Sajnos elmondani már ő sem tudja majd. Ráadásul erről a „kibaszottul gonosz szobáról” (idézet a szállodaigazgatótól – Samuel L. Jackson pláne nagyon komolyakat néz) még az sem derül ki mi a jó rézfán fütyülős rézangyalért az. A film első húsz percéig egész kellemes, azt hisszük a klasszikus szabályoknak megfelelően épp kibontakozik a leendő bonyodalom. Egész addig, míg a szoba ajtaja el nem nyeli kulcsát, és hősünk be nem lép az 1+4+0+8-as, azaz a 13-as szobába, ahol egy óránál tovább senki nem húzza. Innentől aztán áradni kezdenek a klisék, a régi öngyilkosok hullái, vérezni kezdenek a falak, sír a szomszédban a gyerek, mocorog egy hulla a szellőzőben. Innentől már nem tehet semmit az ügy érdekében Mikael Hafström rendező sem, egyszerűen rossz a sztori. Se izgalom, se rettegés, se félelem a New York-i Dolphin Hotelben, csak klisék, és némi kellemetlen feszengés, mikor előkerül az a bagatell séma, hogy Mike Enslin csak álmodta ezt az egészet. És mégsem.

NAGY IGNÁC – PARTINAGY LAJOS:

Tisztújítás (A LocalElection)Zenés-táncoscselvígjáték két részbenNagy Ignác darabjábólírta Parti Nagy LajosA 2007-es variációt az Új Színház számára Szinetár Miklós készítette.

DR. LANGYOS,főorvos…………………………………………..Hirtling István

KINGA, afelesége………………………………………………….Györgyi AnnaARANKA, a sógornője………………………………………………..Pokorny Lia

NELLYszobalány………………………………………………………..Botos ÉvaFARKASFALVY, alispán…………………………………………..Eperjes KárolyTORNYAI, szolgabíró………………………………………………..Huszár Zsolt

HAJLÓSI,aljegyző……………………………………………………Vass GyörgyDR. HEVES, ügyvéd………………………………………………Almási SándorDARABOS, jurátus……………………………………………………..Széll Attila

DAMÁZSDI…………………………………………………………….Nagy ZoltánSCHNAPS, fogadós…………………………………………….Kovács KrisztiánVIRÁGOS GYÖRGY……………………………………………Keresztes Sándor

ARANYOSMIHÁLY…………………………………………………..Galkó BalázsZABFALUSSY KÖZNEMES……………………………………..Gosztonyi JánosKARMADY KÖZNEMES………………………………Tóth Simon Ferenc m.v.

Díszlet/jelmez: Balla IldikóDramaturg: Lőkös IldikóKoreográfus: Király Attila

Zenei vezető: Rossa LászlóÜgyelő: Rovó RéziSúgó: Murzsa KataRendező munkatársa: Hajdinák Judit

Rendező: SZINETÁRMIKLÓS

Egy rövid párbeszéd a hangulat érzékeltetése kedvéért:
Maci:   Mit kér? Irgum- burgum.
Anikó: Hú, de morcos. Mézet és kakaót.
Maci:   Biztos? A lánya nem szereti a maci boltos dolgokat. De árulunk a Bólogató Szamarak forgalmazásában piacra dobott termékeket is.
Anikó:  A lányomnak nem kell tudnia, hogy honnan vannak a dolgok.
Maci:   Maga tudja.
Anikó:  Ezért ennyire rosszkedvű?
Maci:   Nehogy azt higgye, hogy egy macinak nincsen bőrkeményedése.  Nehogy azt higgye, hogy velünk mindent meg lehet csinálni, csak azért mert maciból vagyunk, és a tomporunk jobban bírja a strapát.
Anikó:  Nem. Nem gondolom. Ne törődjön a lányommal. Mit számít egy gyerek?
Maci:    Sokat. Ma ők a forgalmazók legjobb célközönsége. Gyakorlatilag minden szart el lehet nekik adni.
Anikó:  Ne foglalkozzon vele. Inkább adjon mézet meg kakaót!

Szórakoztató este volt. Kíváncsian várom a társulat tagjainak megjelenését Ladjánszki Márta produkciójában, mely január 23-án kerül bemutatásra a Bakelitben Kéretlen kérőim címmel.

Érdemes volt hat évet várni Tornatore legújabb filmjére, mert jó. Ezt bizonyítja az is, hogy Olaszországban, a David di Donatello díjak közül minden fontosabbat elhozott: a legjobb film, rendező, operatőr, női főszereplő, zene (Ennio Morricone nem lett hűtlen sem önmagához, sem Torantore-hoz) kategóriában.