Felhívás

Az elmúlt hetekben az egész ország aggodalommal követte a Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein pusztított árvízi katasztrófát. Most rajtad a sor, te is segíthetsz!

Az ár levonulását követően a károk helyreállítása, az újjáépítés következik. A közvetlen adományozás mellett az ott élőknek vissza kell adni a reményt: nem maradnak magukra a bajban.

A Kárpátok-Tisza Szövetség középiskolás diákok, egyetemisták, főiskolások és más ifjúsági csoportok, fiatalok szervezett mozgósításával (1-2 hetes turnusokban) önkéntes ifjúsági építőtábori mozgalmat indított. Az építőtáborok az árvíz sújtotta településeken 2010. július első felében kezdődnek és tartanak egész nyáron át, a szeptemberi tanévkezdésig.

Létszámtól függetlenül várnak minden olyan szervezett csoportot - iskolai, klub, sportolói, egyházi ifjúsági szervezet, cserkész, néptáncos, hagyományőrző, stb. -, amelynek tagjai erőt éreznek magukban szerencsétlenül járt magyarországi árvízkárosultak megsegítésében.

Kérik az egyetemek, a főiskolák hallgatóit, a középiskolák diákjait, szervezett csoportokkal - 8-12 fős brigádokkal - kapcsolódjanak be az árvízi építőtábori mozgalomba.
Az építőtáborban gondoskodnak a táborozók étkezéséről, teljes ellátásáról /beleértve az egészségügyi ügyeletet is/, biztonságos munkafeltételeikről. Az oda- és a visszautazásuk költségeit is visszatérítik.

A 18 éven aluliaktól napi 6 órai, a 18 életévüket betöltöttektől napi 8 órai fizikai munkát várnak.

A legjobban teljesítőket – a közösségek döntése alapján – jutalomban részesítik. A jutalom: 5 napos autóbuszos kirándulás Kárpátaljára, Máramarosba, melynek “csúcspontja” a Tisza újjáépített forrásának felkeresése a Keleti-Kárpátokban.

Jelentkezés: Kárpátok-Tisza Nemzetközi Fejlesztési Szövetség
jaszkun@externet.hu

A tavaly ősszel kezdődött gazdasági válság kitöréséig az 1929-33-as recesszió volt a legsúlyosabb. 75 éve azon a bizonyos fekete csütörtökön kezdődött a 20. század legnagyobb gazdasági világválsága.

1929. október 24-én addig nem tapasztalt mértékű árfolyamzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: a `fekete csütörtökön` csaknem 13 millió részvényt adtak el. A feltartóztathatatlan folyamat október 29-én, a `fekete kedden` tetőzött. A hat nap összesített vesztesége 50 milliárd dollárra rúgott.
A betéttulajdonosok a bankok csődjétől tartva, pénzüket tömegesen akarták kivenni, s ennek következtében a bankok fizetésképtelenné váltak, tönkrementek. A gazdasági visszaesés világválsággá terebélyesedett, s megrázta Európát is, amelynek legnagyobb hitelezője az Egyesült Államok volt. A beruházások elmaradása maga után vonta a termelés csökkentését és ez hatalmas munkanélküliséget eredményezett.
Beszámoló a 75 évvel ezelőtti eseményekről.

A RIPORT SZÖVEGE:

Wall Street. A kapitalizmus Panteonja. Milliókat lehet itt nyerni és veszíteni. Hét éve már, hogy nincsenek vesztesek.

SZINKRON: Edward Lamont bankár

“Amíg a piac folyamatosan felfelé ívelt, egyre több kis befektetőt vonzott – az utca emberét: a fodrászt, a tanítót és a postafutárt egyaránt.”

Soha jobb időket! Aki gazdag volt, az még gazdagabb lett. A szegényeknek pedig lehetőségük nyílt meggazdagodni.Az értékpapír-láz felvillanyozza Amerikát. Az új technika fellendíti a gazdaságot és a fantáziát.Mint mindig, az igazi nagy üzleteket most is a bankok és tőzsdeügynökök csinálják.Ha a piac nem úgy alakul, ahogy ők szeretnék, akkor rásegítenek.Összebeszélnek, és manipulálják értékpapírjaik árfolyamait, a határ a csillagos ég.1929 nyarán a túlfűtött gazdaság leengedi a fölösleges gőzt. Többet termelnek, mint amennyi eladható. Az első csődök – senki nem veszi ezeket komolyan.A Wall Streeten tovább folyik a lázas értékpapír kereskedelem.

SZINKRON: Salwyn Shufro tőzsdeügynök

“Vásároltak, minden áron, túl drágán, de valakinek a végén fizetnie kellett.”

A leszámolás órája 1929 októberében egy csütörtökön jön el.Ezen a napon felébred Amerika – és elkezdődik a rémálom.

SZINKRON: Edward Lamont bankár

“Azok, akik el akartak adni, egyszerre csak nem találtak vevőt. Ebben a pillanatban kitört a pánik.”

A tőzsdei bukás híre futótűzként terjed New Yorkban. Emberek ezrei özönlenek a Wall Streetre féltve részvényeiket.

SZINKRON: Edward Lamont bankár

“Amíg a Wall Street-i bankárok a tőzsde jövőjéről vitatkoztak, odakint óriási tömeg verődött össze, mindenki rájuk várt. Elterjedt a hír, hogy a bankárok megpróbálják megmenteni a tőzsdét.”

Ezek a próbálkozások azonban csak átmenetileg lassították a részvény-árfolyamok zuhanását.A kérdés csak az, hogy ez a nagy összeomlás kezdete vagy vége.Teljes a tanácstalanság a Wall Streeten.

SZINKRON: Edward Lamont bankár

“Az ügynöki irodák tele voltak emberekkel, akik a tőzsde nyitására vártak. Tudni akarták hogyan tovább, és egyre rosszabb lett.”

Kifele, kifele, menekülni!

Csak ki a piacról -

Mielőtt minden összedől.

SZINKRON: Edward Lamont bankár

“Az emberek felhívták tőzsdeügynökeiket: eladni, eladni bármi áron.Katasztrofális volt.”

A rémálom valóra válik. Annak a borzalmas pénteki napnak a végén a Wall Street csődbe jutott.

Az eredeti rendelet szerint a VI. kerületben szeptember 1-jétől az éttermek, szórakozóhelyek és üzletek este 10 óráig tarthatnak nyitva. Kivételt azok a helyek jelentenek, ahol az épületben lakók kétharmada hozzájárul a meghosszabbított nyitva tartáshoz, azonban ezek az üzletek is legfeljebb hajnali 1 óráig, illetve a teraszok éjfélig fogadhatják a vendégeket. A kivételezettek sincsenek ugyanakkor kivételes helyzetben, ugyanis a rendelet egyik bekezdése szerint este 10 után ők sem árusíthatnak alkohol tartalmú italokat.

Az önkormányzat illetékesei, valamint a vendéglátók és lakók érdekképviselői közt július 29-én tartott egyeztetésen ugyanakkor a rendelet módosítása mellett döntöttek, emellett a kompromisszumos megoldás értelmében a vendéglátókat tömörítő érdekképviseleti szervezetek etikai kódex kialakításán gondolkodnak.

A fővárosiak nem támogatják a rendeletet

A Monddmeg.hu felmérése szerint a legtöbben nem értenek egyet a VI. kerületi rendelettel. A véleménykifejtő közösségi oldalon indított kérdésre közel 1500-an adtak választ, de csupán egytizedük értett egyet azzal, hogy este 10 óra után bezárjanak az éttermek, szórakozóhelyek és üzletek. 37 százalék véleménye szerint csak a kerthelyiségeket kellene ebben az időpontban bezárni, míg közel a válaszadók egynegyede hajnali 1-ig kitolná a nyitva tartási időt. 17 százalék gondolta úgy, hogy semmilyen korlátozást nem szabadna bevezetni. A fővárosiak közül még kevesebben értettek egyet a rendelettel: a 400 válaszadó közül csupán 9 százalék támogatta teljes mértékben az intézkedés bevezetését, míg 17 százalék semmilyen korlátozást nem vezetne be. Közel 40 százalék gondolta úgy, hogy csak a kerthelyiségekre kellene vonatkoznia a rendeletnek.

Az idősebb korosztály is jellemzően a szabályozással szemben tette le a voksát: az 50-64 éves budapestieknek csupán 15 százaléka ért egyet teljes mértékben a rendelet bevezetésével, míg 33 százalék szerint csak a kerthelyiségekre kellene vonatkoztatni azt, 17 százalék szerint pedig semmilyen korlátozást nem szabadna bevezetni.

A Monddmeg.hu oldalon a felmérés mellett a napokban egy küldetés indult Takarodó a belvárosban? címmel, amelyet támogatva nemcsak a véleményét fejezhetik ki bárki,  de csatlakozhat a rendelet bevezetésével szemben az oldalon szerveződött online kezdeményezéshez is.

A felmérésről:

A felmérés a Monddmeg.hu véleménykifejtő közösségi oldalon július 24. és 28. között zajlott, s összesen 1487 válasz született. A mintát a KSH adatai szerint súlyozták, így az a 18-64 éves korosztályt nem, kor, településtípus, valamint Budapest-vidék arány szerint reprezentálja.

Csak Kezdd El!

Magyarországon minden órában három embernek áll meg hirtelen a szíve. A szakmai körökben „tömeggyilkosnak” is nevezett jelenség főként azokat a 40-60 év közöttieket fenyegeti, akiknél a koszorúér- betegségek tünetei már egy ideje jelen vannak, azonban – ahogy azt Kolonics György vagy Ocskay Gábor tragikus halála is bebizonyította – egészséges fiatalok is áldozatok eshetnek, bármilyen megelőző tünet nélkül. „Ilyenkor a szív pumpáló teljesítménye megszűnik, így az agy és maga a szívizomzat is vérellátás nélkül marad. A beteg összeesik, nincs pulzusa és légzése.” – nyilatkozta Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központ igazgatója, a Magyar Kadiológusok Társaságának jövő évi elnöke a Csak kezdd el! Program indító sajtótájékoztatóján.

„Még a legfejlettebb országokban sem képesek a mentők percek alatt a helyszínre érni. A hirtelen szívhalál esetében azonban azonnali cselekvésre van szükség, hiszen minden segítség nélkül eltelt perc 10 százalékkal csökkenti a beteg életesélyeit. Az ötödik perc után pedig sajnos megindul az agykárosodás.” – hívja fel a figyelmet Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat pr-kommunikációs vezetője. Bár a Csak kezdd el! Program szakmai támogatóinak – a Magyar Kardiológusok Társasága és az Országos Mentőszolgálat – képviselői egyöntetűen állítják, hogy a gyors, szakszerű laikus segítség életeket menthet, erre hazánkban kevés esélye van a bajbajutottaknak. Felmérések alapján ugyanis a lakosság kevesebb, mint egy százaléka rendelkezik alapvető elsősegély-nyújtási alapismeretekkel. „Általános tapasztalat, hogy az emberek nem mernek hozzányúlni a sérülthez, mert félnek attól, hogy estlegesen tovább súlyosbítják a beteg állapotát. A hirtelen szívhalál esetén alkalmazandó újraélesztési technika pedig rendkívül egyszerű, könnyen elsajátítható” – teszi hozzá Győrfi.

A sanofi-aventis/Chinoin által életre hívott Csak kezdd el célja, hogy Magyarországon minél több ember rendelkezzen alapvető elsősegély nyújtási alapismeretekkel. „Forgalmas helyeken sokkal nagyobb az esélye annak, hogy baj történik. Ilyenkor azonnali segítségre van szükség. Szeretnénk elérni, hogy a programhoz minél több közösség csatlakozzon, képezzen ki embereket és – lehetőségéhez mérten – szerezzen be defibrillátort. Célunk, hogy a „Csak kezdd el!” egy olyan védjeggyé váljon, melyet az emberek ismernek és keresnek is a nyilvános helyeken, a csatlakozók pedig büszkék lehetnek arra, hogy ők is a „klubhoz” tartoznak.” – indokolta Frédéric Ollier, Magyarország legnagyobb francia-magyar gyökerű gyógyszervállalatának vezérigazgatója hogyan tervezik a kezdeményezés kiterjesztését.

A mozgalom első csatlakozója Veresegyház városa. „A település minden forgalmas intézményében lesz legalább egy olyan ember, aki a megfelelő elsősegély-ismeretekkel rendelkezik. Ezenfelül defibrillátorokat is beszerzünk, melyeket a város több pontján elhelyezett táblák segítségével lehet majd megtalálni.” – ismertette röviden az pionír projekt megvalósítási folyamatát Pásztor Béla polgármester. A sanofi-aventis/Chinoin, a Magyar Kardiológusok Társasága és az Országos Mentőszolgálat reméli, hogy a Gödöllői-dombságon elterülő város példáját minél több közösség fogja követni, legyen az egy másik település, vállalat vagy szabadidős klub.

„Bár vannak különösen veszélyeztetett csoportok, a hirtelen szívhalál sajnos mégis bárhol, bárkivel megtörténhet.” – világosít fel Dr. Merkely Béla. A sanofi-aventis/Chinoin által életre hívott Csak kezdd el! Program célja, hogy Magyarországon minden forgalmas helyen legyenek olyan kijelölt személyek, akik rendelkeznek alapvető elsősegély-nyújtó alapismeretekkel és baj esetén képesek segíteni. A mozgalomhoz bármilyen közösség csatlakozhat, aki vállalja a támogató szakmai szervezetek által meghatározott követelményeket. Hazánkban naponta (!) 70 ember hal meg a jelenség következtében.

Lehetne ez a National Geographic egyik története. Sajnos nem az. A mai kulturális, színházi életünket jellemzi a ragadozó életmód. Miközben igazgató igazgatót követ, a szakemberek megfeledkeznek a valódi színházról. A kor tökéletlensége, vétsége, hogy olyan helyekre itta be magát nagy mértékben a politika, ami eddig hibátlanul működött anélkül is (legalábbis nem volt jelen ilyen mértékben). Igen, zajlanak az igazgatóváltások. Ez majdnem olyan természetes, minthogy minden évben van karácsony. Mi is volt régen…? Hozzáértők vagy legalább egy szakember vezeti kiválóan a színházat. Kialakít egy remek társulatot. A lejárt mandátum után, ha hatékonynak bizonyult megválasztják újból, avagy új pályázatot írnak ki. Természetesen sosem megy pártfogás nélkül, ezt senki nem vitatja. Ezért, aki támogatást kap számadással tartozik. Ezzel sincs baj. A probléma a politika mennyiségével kezdődik és folytatódik azzal, hogy ma nem kerülhet akárki pozícióba. Hiába a tapasztalat, lehet szakmabeli is, ma már az számít kit ismersz, milyen kapcsolataid vannak.

Az anyagi támogatások éppen emiatt aprózódnak el. Tévedés, hogy nem költenek kultúrára. Sőt, ha valaki felmegy az Oktatás és Kulturális minisztérium honlapjára, megtalálhatja hogy mennyi pénzt kapnak a művészettel foglakozó egyesületek, stúdiók, színházak. Aki ellátogat az oldalra láthatja, hogy rengeteg vállalkozás és műhely van, ahol kultúrával, művészettel foglalkoznak. Ezekhez az egyesületekhez olyan fiatalok csatlakoznak, akik szeretik a színházat, a táncot, az előadó-művészetet. Mindeközben a végzett és tehetséges színészek munka nélkül maradnak. Mert mi történik: egyre több egyesület, műhely jön létre amik talán még valami papírt is adnak.(ha nem is adnak, a vizsgabizottságot kihívhatják vizsgáztatni) Egyre több színész kettő és színész egy lesz. Telítődik a szakma. Érthető, hogy ezek a kis „színházak” is támogatásra szorulnak. Ott is létrehoznak műveket, ki kell fizetni az embereket. Aki támogat, ahhoz visszafolyik valamennyi pénz, sőt továbbmegyek utasíthat.

Az irányítással elvész a színház. A pénzeket, a pályázatokat, a színházat ma már az kapja meg aki jobban húz, aki többet ígér annak, aki adja a támogatást. Miközben azon megy a vita, hogy ki ajánl jobbat, a színészek nem dolgoznak. Egyre több olyan művész emberrel találkozok, aki a szakmáján kívül helyezkedik el, vagy a színház mellett még kettő esetleg három helyen dolgozik, hogy eltudja tartani családját. (Visszakanyarodhatnánk arra a tényre, hogy a következő lépés ilyenkor az, hogy stúdiót hoznak létre, mert a tanulók tagságot fizetnek, és a pályázatokból is leeshet néhány forint…de ezeket most hagyjuk)

Aki sorozatba lép, az jár a legrosszabbul. Magyarországon elég kevés nívós sorozat megy. A legtöbb embernek nincs színész végzettsége (kis túlzással mondhatnánk, hogy az utcáról szedik össze a szereplőket). Netalántán egy-egy színész bekerül valamelyik sorozatba, a színházi szerepei csökkenni kezdenek. Van olyan igazgató, aki egészen jól csinálja és szépen lassan leépíti azt a társulati tagot, akit elcsábítottak. Hozzátenném, hogy csak itthon „divat” nem színészeket játszatni sorozatokban. Egyre ritkábban fordul elő, hogy amatőröket látnánk viszont a tévében. Miért élünk tévhitben? Ezek szerint, ha egy színész bekerül egy sorozatba, akkor többet már nem színész…?! (A másik oldal még inkább borzalmasabb, amikor az utcáról bekerült fiatalt kérdezik: „Mi a foglalkozásod?” „Színész vagyok.”). Az ifjakat talán ezzel is el lehetne csábítani színházba. Mert a kötelező csak kötelező marad, de ha muszájból mégis eljönnek színházba, és közben felismerik Cserna Antalt, Gazdag Tibort, Csomor Csillát, Juhász Rékát, és sorolhatnék még színészeket; egészen biztos elmennek megnézni még egy darabban. A következő előadásra már a barátját is fogja hívni. És talán azt fogják mondani : „Nézd má’, ez majdnem olyan jó, mint a sorozat”. A legtöbb igazgató nem ismeri fel, vagy nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Fogalmazzunk durván: nem akarja felismerni! Elkezd sakkozni az igazgató, hogyan kaphat kevesebb szerepet a színész. Tízezerért már nem fog játszani, mert megtanulta mennyit ér a munkája. Sze-rep…? -Úgyis megtud élni abból amit ott keres! Egyébként is ott ripacskodik abban az „izében”.- Ugyan már kérem, ne álszenteskedjünk! Rossz, ha a másik színész ugyanazon szerepre castingolt és mégsem ő kapta meg. Egy társulaton belül így is elkezdődhet a fúrás. Kit milyen sérelem ér, ki ismeri jobban az igazgatót, ki tudja jobban behízelegni magát.

Már ha ismeri az igazgatót…Lehet, hogy lecserélik. Új igazgató jön, nem ismeri, esetleg nem tartozik az igazgató vonzáskörébe…az a darabokból is kiesett. Persze melyik igazgató mondaná, hogy bárki, vagy bármi is befolyásolná. Ki az, az ember, aki jelentené ki, hogy csak a sajátjaival akar dolgozni? Egyik sem, de ettől még nem kellene olyan helyzetbe hozni a színészeket, hogy különböző piramis rendszerű értékesítési állásba lépjenek be.

Ma már senki nem fog ismeretlennel dolgozni. Elveszett a bizalom, így már a tehetség sem biztosítás. A szádat ne nyisd ki próbafolyamat alatt, ne kérdezd hogy miért akasztod fel magad, miközben Shakespeare Júliája monológját mondod. Csak csináld! Ha véleményed van, tartsd meg magadnak. Smúzolj! Így talán elérheted hogy nyugdíjas korodra, és évtizedes színészi múlttal a hátad mögött, ne egyet-kettőt játsszál egy hónapban, és ne legyen megalázóan kevés fizetésed.

Hol marad a színház? Túl sok probléma van, és a közönségről megfeledkeznek a nagyok. A nézőket az előadás varázsa fogja meg. Csodálni kell a színészeket! Nem lepődök meg hogy az emberek ma már szívesebben üldögélnek otthon, papucsban. Amikor színházba mennek, az, amit látnak, tulajdonképpen nem lepi meg őket, nem mond nekik semmit, nem sokkolja őket. Az emberekkel párbeszédet kell kialakítani. Nem előadásokat kell szervezni a színházról! A színházról nem lehet beszélni, tessék csinálni! Népszerűsíteni kell, mint bármi mást!. Le kell marni a rozsdát, a port és új kapcsolat fog születni! A pillanatot kell megosztani, mert csak így tűnhet el az a bizonyos határ a színpad és a nézőtér között. Meglepetések kellenek, mert azok nélkül meghal a színház!

Mi az AIDS?

Az AIDS a HIV-fertőzés végső stádiuma. HIV-vírusokat csak fertőzött személytől kaphatunk úgy, hogy az ő vére vagy testváladéka (injekciós tűvel vagy nemi úton) bekerül a szervezetünkbe. A fertőzés előfordulhat még terhesség alatt, a szülésnél vagy a szoptatásnál, mikor a HIV-pozitív anya fertőzi meg a gyerekét. A kockázat fenn áll vérátömlesztésnél vagy szervátültetésnél is.

Ha a HIV-vírusok bejutnak a szervezetünkbe, megtámadják a sejtjeinket és hozzákapcsolódnak az immunrendszerünk legfontosabb részéhez, amely ezek után nem tud megfelelően működni és a szervezetünk már nem képes védekezni más fertőzésekkel szemben. A folyamat végére annyira legyengül az immunrendszerünk, hogy a legegyszerűbb betegségekből sem gyógyulunk meg. Ezt a végső stádiumot nevezik szerzett immunhiányos szindrómának, közismertebb nevén ez az AIDS.

Hogyan előzzük meg a fertőzést?

A legfontosabb az unos-untalan emlegetett védekezés. Az óvszer használata nem csak a HIV-fertőzés kockázatát csökkenti, hanem nagy százalékban más nemi úton terjedő betegségtől – mint az a nevében is benne van – megóv. Szintén egyfajta védekezési módszer, ha kerüljük az alkalmi kapcsolatokat és ritkábban váltogatjuk a partnereinket. Ha a párunk HIV-pozitív, arról az első alkalom előtt köteles minket tájékoztatni, hogy elkerülhessük a fertőzést. Fontos, hogy ne használjunk mással közös borotvát, valamint a tetoválószalonban vagy a piercingesnél nyíltan kérdezzünk rá, hogy steril-e a tű.

A HIV-pozitív emberrel nyugodtan kezet foghatunk, megölelhetjük, a puszi és a csók sem fertőz, ugyanúgy, mint az sem, ha iszunk a poharából. A játékszabályok betartásával párkapcsolatban is élhetünk vele. Uszodában, nyilvános WC-ben HIV-vírust nem kaphatunk el és a szúnyogcsípésektől sem kell rettegnünk, mivel a szúnyog szervezetében nem él meg a vírus, mint ahogy a szabad levegőn is hamar elpusztul.

Ha felmerül a gyanú

Ha mégsem tartottuk be a játékszabályokat, akkor megeshet, hogy a HIV-vírus bejutott a szervezetünkbe. Mi a teendő ilyenkor? Az egyik lehetőség az, hogy várunk, amíg jelentkezik az első tünet, ami pár héttel a fertőzés után egy influenzaszerű megbetegedés lesz. Ezt leküzdve várunk még tíz-tizenkét évet, amíg leépül az immunrendszerünk, kialakul a szervezetünkben az AIDS, aztán az első náthába belehalunk.

Van egy másik lehetőség is, amellyel sokkal egyszerűbben és gyorsabban megtudhatjuk, hogy fertőzöttek vagyunk-e: elmegyünk HIV-tesztre. Ez a rövid vizsgálat Magyarországon mindenkinek ingyenes, akinek van biztosítása. Ezt a tesztet a vélt megfertőződés után legalább két héttel érdemes elvégeztetni, mert a szervezetünk csak ennyi idő után kezd reagálni a vírusra. Ha az eredményünk negatív, még ne örüljünk, három hónap múlva meg kell ismételni a vizsgálatot, hogy biztosra mehessünk.

Ha az eredmény pozitív, akkor automatikusan elvégeznek rajtunk egy másikat, hogy hivatalos adatokat kapjunk. Az ezt követő vizsgálatok után orvosunk felvázolja a további teendőket.

Van kiút?

A HIV-vírust nem lehet maradéktalanul eltüntetni a szervezetből, s mivel könnyen és rendkívül gyorsan mutálódik, hamar alkalmazkodik a gyógyszerekhez. A fertőzötteknek olyan speciális gyógyszeradagokat kell szedniük, amelyek megakadályozzák a vírusok továbbterjedését és ezáltal az immunrendszerük kevésbé károsodik. A gyógyszerek mellékhatásai és a radikális életmódváltozás ellenére HIV-pozitívként bárki élhet teljes életet anélkül, hogy idejekorán belehalna az AIDS-be.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azért jelölte ki december elsejét az AIDS elleni küzdelem világnapjává, hogy mindenkihez évről-évre eljussanak ezek az információk és örökre az eszünkbe véssük: vigyáznunk.

Ha megtaláltuk a számunkra ideálisnak tűnő állást, akövetkező lépés a jó önéletrajz írása, valamint a motivációs levél, már aholkérnek ilyet. Nagy előny, ha rendelkezel referencia levéllel az előzőmunkahelyedtől, az iskolától, vagy éppen a cégtől, ahol a gyakornoki idődettöltötted.

Hogyan lehet jó önéletrajzot írni? Az önéletrajz írásánaksokféle módja van, választhatjuk a normál, megszokott formát, vagy pedig amanapság nagy népszerűségnek örvendő amerikai típusút is. Mindenki eldöntheti,hogy melyik a legelőnyösebb számára. Azonban ma már a neten is elkészíthetjükaz önéletrajzunkat, az Europass segítségével. Azt hiszem, ez az egyiklegkényelmesebb módszer, hiszen csak beírjuk az adatainkat a kis téglalapokba, ésa végén a rendszer kreál nekünk egy igényes külsejű CV-t.

Mi azonban maradjunk most a hagyományos önéletrajznál.  Nagyon oda kell figyelni a szavakmegválogatására, valamint a megfogalmazásra. A munkáltatók, akik több tíz vagyakár száz ilyet olvasnak, a frappáns megoldásokat szeretik, amiből rögtönkiderül a lényeg. Mielőtt belekezdenénk a megírásába, gondoljuk végig, hogymiket értünk el eddig: versenyek, jutalmak, fellépések…stb.

Azonban vannak buktatók is. Legjobb, ha hófehér papírranyomtatjuk a kész önéletrajzot. Lehet, hogy külalakra szép egy rózsaszín,virágmintás levélpapír, de nem a barátnőnknek írt levélről van szó, hanem egykomoly dologról. Az sem jó, ha információk sokaságát zúdítjuk a leendőmunkaadóra. Az meg főleg nem, ha részletesen beszámolunk a családiállapotunkról. Pedig nagyon sok önéletrajzban találkozhatunk ezzel a hibával.Ezt bőven ráérünk akkor megvitatni, ha később egy személyes állásinterjúra isbehívnak minket, de akkor is csak módjával.

Amire nagyon fontos odafigyelni, az előbb is említetthelyesírás. Kinek van kedve egy olyan önéletrajzot végigolvasni, amely tele vanelírásokkal, és hibákkal. A munkaadóban azt a benyomást keltheti, hogy egy ötperc alatt összedobott munkáról van szó, valamint a műveltségünk is erősenmegkérdőjelezhető.

Nem elhanyagolható veszélyforrás az sem, ha az önéletrajzbólhiányzik a megfelelő irányultság. Át kell gondolni, hogy a megpályázottmunkakörhöz milyen tudás szükséges, és ezt kell leginkább hangsúlyozni.

Ha betartjuk ezeket a „követelményeket”, megtettük az elsőlépéseket afelé, hogy közelebb kerüljünk ahhoz az álláshoz, amelyetkiválasztottunk.

Az ilyen koncertes programokat nagyon jónak tartom. Párszáz forintért egy kellemes helyen, jó zene mellett tölthetjük estéinket. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő elfoglaltságot: vannak asztalok beülős sarkokkal, tánctér, csocsó … A jó zenéről pedig a lelkes, és sokszor tehetséges ifjú zenész palánták gondoskodnak. Szerencsére ma már a hét szinte mind a hét napján van lehetőségük a stílusuknak megfelelő klubban megmutatni a világ, pontosabban egyelőre csak a barátaik számára, hogy mire is képesek. Ilyenkor nemcsak a zene adja a jó kedvet, hanem sokszor megmosolyogtató a konferanszié szerepében még nem jeleskedő énekesek. Sokszor minden áron beszélni szeretnének, de nem igazán tudnak mii mondani és ez szokott vicces helyzeteket szülni. Ahogy mint tudjuk ők még nem profik, de minden bakijuk ellenére is jó elmenni, mert ebből ők tanulnak, mi pedig így támogatjuk Őket!

Első kérdésem a tipikus sablonkérdés: Szoktál bulizni járni?
Netti: Azt mondanám, hogy ez régebben volt rám jellemző. Mostanság már nem annyira.

Mi ennek az oka?
Netti: Mikor fiatalabb voltam, azért jártam szórakozóhelyekre, hogy ismerkedjek. Akkoriban hetente egyszer, vagy pedig kéthetente jártunk le a barátnőimmel. Amióta azonban megtaláltam a mostani páromat, nem igazán járok.

Hol szoktatok kikapcsolódni akkor?
Netti: (nevet) Olyanok lettünk, mint te. Mi is jobban szeretjük már a kávézókat, éttermeket, ahol normális a társaság, és nem kell attól tartanod, hogy drogot csempésznek az italodban vagy ehhez hasonlók.

Voltak esetleg rossz tapasztalataid? Mivel említetted az italba csempészett drogot.
Netti: Nekem szerencsére nem, de egyik barátnőmmel sajnos megcsinálták. Mióta ez tudomásomra jutott, azóta csak olyan italokat fogyasztok ilyen helyeken, amiket előttem bontanak fel, vagy pedig alapból felbontatlant rendelek.

Hogyan vélekedsz a mai fiatalok bulizási szokásairól?
Netti: Úgy gondolom, hogy rengeteg veszély leselkedik rájuk, amit persze nem ismernek fel. Gondolok itt az előbb említett drogozásra, de beszélhetnénk az alkoholról és a dohányzásról is. Nagyon korán csöppennek bele ebbe a közegbe, és azt hiszik, hogy attól lesznek menők a baráti társaságukban, hogy részegre isszák magukat, és dohányoznak. Manapság hány ilyen fiatalt látni. Szerintem ez nem jobb lesz, hanem rosszabb.

Milyen megoldást tudnál elképzelni, hogy ez megelőzhető legyen?
Netti: Elsősorban a szórakozóhelyek stílusán változtatnék. Nem azt mondom, hogy ma nincsenek jó szórakozóhelyek, mert vannak, de jobban oda kellene figyelni az aprónak tűnő részletekre, hogy mindenki megtalálhassa azt, amit szeretne, mint például mi is a beülős stílusunkkal (nevet).

Második interjúalanyom egyben egy nagyon kedves barátom, aki aztán tényleg otthon van ebben a témában.
Etl (20 éves, Budapest)-Az igényes bulizó

Mesélj egy kicsit a bulizási szokásaidról!
Etl: Régebben szinte minden hétvégén jártam bulizni. Manapság megválogatom azokat a szórakozóhelyeket, illetve partykat, amikre elmegyek. Leginkább olyan helyre szeretek járni, ahol elektronikus tánczene van.

A zene stílusa meghatározó számodra, vagy pedig mást is fontosnak tartasz?
Etl: Elsődleges szempont a zene természetesen. Ugyanakkor fontos a szórakozóhely atmoszférája, meg persze az emberek, akik odajárnak.

Ha jól tudom, egy internetes rádiónál dolgozol. Mesélnél nekünk erről?
Etl: Természetesen. Egy internetes rádióban vezetek egy mixműsort, Trance melodies néven. Nem tudom, hogy szabad-e kimondanom a nevüket. Ez a Radio NEXT. Ez a műsor minden csütörtökön 19:00-tól hallható. Ebben a műsorban a legfrissebb illetve a legjobb trance jellegű zenéket válogatom össze, és természetesen saját szerzeményeimet is itt mutatom be először.

Gondolom, szeretnél majd a későbbiek folyamán szórakozóhelyeken is fellépni, nem igaz?
Etl: Igen természetesen. Remélem a közeljövőben össze fog jönni. Fontosnak tartom, hogy népszerűsítsem ezt a műfajt, mert sajnos Magyarországon ezt a fajta zenét nem nagyon ismerik.

Volt már kellemetlen élményed szórakozóhelyen?
Etl: Igen. Volt, hogy barátaimmal voltunk egy közismert Budapesti szórakozóhelyen, és 10 perc alatt sikerült 3 társaságnak belnk kötnie. Nem voltak kellemes pillanatok, de túléltük.

Mit tennél annak érdekében, hogy ezek a dolgok elkerülhetők legyenek?
Etl: Véleményem szerint ezen csak úgy lehetne változtatni, ha egy komolyabb biztonsági rendszert hoznak létre a szórakozóhelyeken. De elsősorban mi rajtunk embereken múlik az, hogy ezt minimális mértékben leredukáljuk.

Mit gondolsz a mai fiatalok bulizási szokásairól?
Etl: Én úgy látom, hogy egyre inkább kitolódik ez a határ, mert elég sok szórakozóhelyen azt lehet tapasztalni, hogy nagyon sok a kiskorú. És én mindig elcsodálkozom azon, hogy amikor én voltam 15-16 éves, akkor eszembe sem jutott, hogy minden hétvégén bulizni menjek. Még a velem egykorúak sem járogattak el, csak házibulikba. Manapság már 14 vagy annál fiatalabbak is gyakori látogatói a szórakozóhelyeknek, amit nem tartok észszerű dolognak.

Miért?
Etl: mert köztudott, hogy a fiatalok túl komolytalanok, éretlenek ahhoz, hogy éjszaka lerészegedve közlekedjenek az éjszakában. És persze fiatalon nem is tudják kezelni azokat a veszélyforrásokat, amelyek rájuk leselkednek.

Harmadik választottammal sajnos nem tudtam élőben elkészíteni az interjút a távolság miatt, ezért msnen keresztül beszélgettem vele. Saját nevét nem szerettem volna közzétenni, így tehát Luna becenéven olvashatjátok az ő gondolatait:
Luna(Sopron)- A party királynő

Szoktál bulizni járni? Ha igen, milyen gyakran?
Luna: Szoktam járni. Leginkább a barátnőimmel Győrbe és Pestre is. Általában havonta négyszer vagy ötször, mert imádok táncolni és ismerkedni.

Ha Pestre jártok, melyik szórakozóhelyeket célozzátok meg? Van kimondottan kedvenc?
Luna: Főleg a Zöld Pardonba vagy a Kultiplexbe járok, mivel nagyon szeretem a szabadtéri koncerteket, valamint a hip hop és az R&B zenét. De egyszer szeretnék majd elmenni a Mediterránba is, mert úgy hallottam nagyon jó hely.

Volt már valamilyen negatív tapasztalatod ezeken a szórakozóhelyeken?
Luna: Szerencsére nem volt. Bár ha az alkoholtól való rosszullét annak számít, akkor egyszer igen, de általában tartom a mértéket.

Gondolom te is hallottál az italba csempészett kábítószerekről. Volt esetleg benne tapasztalatod, vagy hallottál már ilyen esetről a környezetedben?
Luna: Igen, hallottam már ilyen esetről. Szerencsére velem még nem történt meg, és igyekszem nagyon körültekintő lenni szórakozóhelyeken, hogy a jövőben se történjen meg.

Ez a körültekintés miben mutatkozik meg nálad?
Luna: Általában amikor meghívnak egy italra, mindig ott vagyok és nézem, hogy nem tesznek-e bele valamit, ami nem oda való. Eddig szerencsére mindig megúsztam.

Reméljük ez így is marad a jövőben is. Hogyan látod a mai fiatalok bulizási szokásait?
Luna: Szerintem a mai fiatalok nagyon korán érnek, és egyre többen járnak el szórakozóhelyekre, hogy ismerkedjenek, és jól érezzék magukat.

Nem gondolod azt, hogy ez valahol hátrány is? Sokkal hamarabb „kiélik” magukat, és fennáll a veszélye annak is, hogy rossz társaságba kerülnek.
Luna: Ezzel nincs szerintem baj, csak nagyon oda kell figyelniük, hogy mit csinálnak, valamint vigyázniuk kell a drogokkal és az alkohollal is, mert ha jó a társaság, akkor a kábítószer és a többi szemét nélkül is jól érezhetik magukat. Szerintem, ha van esze, akkor megtudja válogatni, hogy milyen társasághoz szeretne tartozni, és akkor ezek a problémák is kikerülhetőek.

Hogyan győznél meg engem, hogy egyszer elmenjek veled bulizni?
Luna: hm.. Szereted a hip hop és az R&B zenét?

Nocsak, szerepcsere lesz? (nevet) Amúgy igen, szeretem. Ez a kedvenc zenei irányzatom.
Luna: Akkor azt hiszem könnyű dolgom lenne. Elhívnálak egy jó buliba, ahol normális emberek, és kultúrált környezet van. Szerintem nagyon jól éreznéd magad, mert mindenki úgy van vele, hogy ha meghall valami jó zenét, akkor egyből táncolni támad kedve.