Haverok, buli, salsa

2007. 11. 15. | vélemény |

Épp két éve, hogy beleszerettem a salsába és egyre inkább úgy érzem, hogy ez örök szerelem.
A salsa megjelenése a latin-amerikai és a napfényes karib kultúrákban gyökerezik, innen a derű, a jókedv és az életöröm, ami igazán jellemzi. Benne van a karibi emberek ’Csak a pillanat számít!’ mentalitása, amikor nem töprengsz a tegnapi vitáidon és a holnapi feladatokon, kizárólag az adott pillanat maximális élvezete a fontos.
Ezt erősítik a táncparketten jelenlévő férfi – nő szerepek, melyek a hétköznapokban egyre inkább feledésbe merülnek. Tánc közben a nő igazi nő, kezdeményező, szenvedélyes, érzéki, aki pontosan tudja, mi kell a férfinak. Partnere hús-vér férfi, aki irányít, keményen megszabja a határokat, ugyanakkor egy gyengéd szerető érintésével ajándékoz meg. A pár játéka általában a szemlélődők számára is egy egészen különleges hangulatot és maradandó élményt jelent.
És ott a zene! Azok a mámorító, mosolycsalogató, táncra perdítő ritmusok! A karibi országok lakói egész életükben csak ilyen muzsikát hallgatnak, ez szól a rádióból, a televízióból, az otthoni bakelit lemezekről. Életüket, mindennapjaikat áthatja a zene és valóban: hogy lehetne valaki rosszkedvű, amikor vérpezsdítő salsa folyik az ereiben?
A salsa buliban sosem vagy egyedül. A ma táncolt összes salsa alapja a kubai, amely a legszabadabb, leginkább spontaneitásra épülő stílus. A kubai salsát nagyobb társaságok körben (rueda) táncolják, egy kört akár 10-20 fő is alkothat. Így a tánc során mindenki táncol mindenkivel, igazi, autentikus karibi érzést felidézve. Jóllehet a táncos társaság a kezdő salsázóknak igen zártnak tűnhet, ha egyszer befogadnak, akkor nagyon sok baráttal gyarapodsz (akár hosszú távon is).
Ha pedig csak egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy mi a salsa: napfény, öröm, érzékiség, szenvedély, gyönyör, alázat, izgalom… maga az élet!
Éld hát!