„Mert a zene az kell…”

2007. 11. 09. | vélemény | Andy

De még milyen élmény! Pont a múlt héten sikerült egy ilyen koncerten részt vennem a Rézmál Kávézóban. A barátaim zenekarának, a Traffic Jam együttes koncertjén voltam. A megérkezés pillanatában kicsit megtántorodtam, bevallom őszintén, hiszen nagyon kicsinek véltem a helyet. Normál esetben, ha nem a barátaimhoz jöttem volna, valószínűleg sarkon fordultam volna. De ez esetben bemerészkedtem. Kerestünk egy kisebb zugot a koncert kezdésig, és beszélgetünk, jól éreztük magunkat. Úgy éreztem a buli hangulat kicsit nehezen indult be, mondhatni, a helyen

kicsit fagyos volt a hangulat. De szerencsére ez sem tartott sokáig, és viszonylag hamar mindenki feloldódott, és még az elején létre jött klikkek is elmosódtak. Az első óra, és egyben az első koncert vége felé már volt ritmusos lábdobolás tapssal egybe vetve. De ahogy telt az idő és a zenekarok is belemelegedtek, úgy lett egyre jobb a mi hangulatunk is. Mi sem mutatja ez jobban, minthogy a két ex tag, Laci és András az elsősorban csápoltak és ők voltak, akik először táncra perdültek. Ahogy a pozitív visszajelzések érkeztek a közönség soraiból, úgy a fiúk is egyre bátrabban játszottak, egyre magabiztosabbak lettek. Ennek köszönhetően az aprócska hely ellenére egyre többen táncoltunk és már-már mindenki tapsolt. A tetőfokára, akkor hágott a hangulat, mikor az egykori és az új énekes egy szám erejéig közösen énekeltek. Olyan jól éreztük magunkat egész este, hogy még haza felé is az ott szerzett új élményekről beszéltünk.

Az ilyen koncertes programokat nagyon jónak tartom. Párszáz forintért egy kellemes helyen, jó zene mellett tölthetjük estéinket. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő elfoglaltságot: vannak asztalok beülős sarkokkal, tánctér, csocsó … A jó zenéről pedig a lelkes, és sokszor tehetséges ifjú zenész palánták gondoskodnak. Szerencsére ma már a hét szinte mind a hét napján van lehetőségük a stílusuknak megfelelő klubban megmutatni a világ, pontosabban egyelőre csak a barátaik számára, hogy mire is képesek. Ilyenkor nemcsak a zene adja a jó kedvet, hanem sokszor megmosolyogtató a konferanszié szerepében még nem jeleskedő énekesek. Sokszor minden áron beszélni szeretnének, de nem igazán tudnak mii mondani és ez szokott vicces helyzeteket szülni. Ahogy mint tudjuk ők még nem profik, de minden bakijuk ellenére is jó elmenni, mert ebből ők tanulnak, mi pedig így támogatjuk Őket!